Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878: V. törvénycikk). (Budapest, 1930)

Btk. 50—51. §. 27 tózkodási hely, visejet és életmód tekintetében, külön rendőri szabályok alatt állanak, melyeknek megsértése esetében föltételes szabadságukat az igazságügyminiszter visszavonhatja. A föltételes szabadságnak visszavonása után az ítéletben megállapított büntetés megszakított végrehajtása tovább folytatandó; a szabadságban töltött idő azonban a büntetésbe nem számíttatik be. Ha büntetésük ideje a föltételes szabadság visszavonása nélkül telt ki: a büntetés kiállottnak tekintetik. 51. §. Sürgős esetekben jogukban van a közigazgatási tisztviselőknek, községi elöljáróknak és a kir. ügyészeknek a föltételes szabadságra boesátott egyént rögtön letartóztatni; a letartóztatásról és ennek okáról azonban további intézkedés végett az igazságügyminiszter haladéktalanul értesítendő. Ezen letartóztatás ideje, a feltételes szabadságvisszavonása esetében, a még kiállandó büntetés tartamába beszámíttatik. I. A feltételes szabadságra bocsátás külön van szabályozva fiatalkorúakra az 1908:XXXVI. t.-c. (Bn.) 29. §-ában; közveszélyes munkakerülőkre az 1913 :XXI t.-c. 14—16. §-aiban s az e §-ok alapján kiadott rendeletekben. (L. ott.) A feltételes szabadságra bocsátásról a 2106/1880. I. M. E. sz. rendelet VIII. melléklete szól. Erre vonatkozik a 17.745/1891. I. M. (Marschalkó VI. 440.), a 21.578/1898. IV. 10. I. M. (I. K. VII. 109.); — a 63.078/1922. I. M. (I. K. XXXII. 20.); — az 1663/1924. III. 29. (I. K. XXXIII. 82.) sz. rendeletek. II. Életfogytig tartó fegyházra ítélt és feltételes szabadságra bocsátott fegyenc büntetése a szabadságon kifogástalan viselkedéssel eltöltött négv év után van kitöltve. (2106/1890. I. M. rend. VIII. melléklet. 11. pont.) 1. A feltételes szabadságra bocsátással az annak alapjául szolgáló büntetés még nem tekinthető kitöltöttnek, mert ez a Btk. 50. §-ának utolsó bekezdése szerint csak akkor következik be, ha a feltételes szabad-