Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878: V. törvénycikk). (Budapest, 1930)

18 Btk. 19. §. 1. ítéletnek a hírlapokban való közzététele egyértelmű lévén a büntető ítélet részleges végrehajtásával, büntető ítélet pedig a nemzetközi jogelveknél fogva külföldön végre nem hajtható, magánvádlónak abbeli kérelme, hogy a büntető ítéletnek a Bécsben megjelenő „Neue Freie Presse" című hírlapban való közzététele is elrendeltessék, helyesen mellőztetett. (K. 1261/1896.) 19. §. Az országgyűlés, úgyszintén a közösügyek tárgyalására kiküldött bizottság tagjainak mentelmi jogát a jelen törvény nem érinti. Az országgyűlés tagjainak mentelmi jogát illetőleg a képviselőház 1867 november 18-ikán a következő elvi kijelentést tette: Amit az országgyűlési tag, mint olyan, a házban és a házon kívül mond vagy tesz: azért csak az országgyűlés és pedig annak azon háza által vonathatik felelősségre, melyhez tartozik; amit az országgyűlési tag nem mint olyan és nem törvényhozói hivatásának gyakorlása közben mond vagy tesz: azért csak a ház engedelmével vonathatik közkereset alá s a tettenérés esetét kivéve, csak a ház előleges engedelmével zárathatik el. Az 1920:1. t.-c. 3. §-a szerint a mentelmi jog a nemzetgyűlés tagjait is megillette. — Kivétel a mentelmi jog alól, ha az ülésekről kizárt képviselő a tanácskozóteremben jogosulatlanul megjelenik és ezzel az 1920. évi I. t.-c. 3. utolsó bekezdésében meghatározott vétséget követi el. Országgyűlési képviselőre 1. az 1925:XXVI. t.-c. 181. §-a 3. bekezdését. Az 1929:XXX. t.-c. 76. <§. (6.) bek. szerint: Oly közigazgatási tisztviselő ellen, aki az országgyűlés valamelyik házának tagja, fegyelmi eljárást csak mentelmi jogának felfüggesztése után lehet elrendelni vagy folytatni. 1. A mentelmi jog, mint feleletmentesség, az országgyűlés tagjának csupán oly ténykedésére terjed ki, amelyet törvényhozói munkakörben, hivatásának megfelelő részvétel során fejtett ki, vagy ezzel a hivátáskörrel, illetőleg részvétellel okszerű és szükségképi összefüggésben áll. Ez az a munkakör, amelyben az országgyíílés tagját egyedül a házszabályok korlátozzák. Másnak életét vagy testi épségét fenyegető közveszélyes tettl?geskedésre a feleletmentesség nem terjed ki. (K. 1914 márc. 27. 2016. — B. VIII. 106.)