Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878: V. törvénycikk). (Budapest, 1930)

138 Btk. 118—120. §. korlátozva nincs és intézkedése ellen perorvoslat nem használható. (K. Jh. 1734/1924. — B. XVII. 57. — G. XVIII. 162. — Ugyanúgy K. 7303/1926. — B. XX. 2.) 3. Arra nézve, hogy a jogerejűleg megállapított, de a legfelsőbb kegyelmi tény folytán nem foganatosítandó büntetés helyébe mily nemű és tartamú büntetés lépjen kizárólag a legfelsőbb elhatározás az irányadó. Amenynyiben pedig a legfelsőbb elhatározás nem tartalmaz rendelkezést a kegyelem folytán elengedett büntetés helyett alkalmazandó büntetés neme és mértéke iránt, ez csak annyit jelent, hogy a Felség ennek meghatározását az általa kijelölt bíróságra bízza, de korántsem jelentheti azt, hogy az elengedett büntetés helyébe lépő büntetés meghatározása a bűnvádi eljárás útjára tartoznék s hogy az e részben hozott határozat a Bp.-ben engedett perorvoslatokkal megtámadható volna. (K. 4862/1908. — B. II. 188.) 118. §. A 61. és 62. §'§-ban megjelölt tárgyaknak elkobzását a tulajdonos halála nem szünteti meg. Ezen tárgyak akkor is elkobzandók, ha a vádlott elítéltetése előtt halt meg. A pénzbüntetések behajtására nézve az 53. rendélete irányadó. J.: A 61. és 62. §-ban felsorolt tárgyak elkobzása iránt v. ö. a Bp. 169., 488., 567., 568., 574. §§-ait. A pénzbüntetésnek az elítélt hagyatékából leendő behajtása iránt lásd a II. Bn. 13. §. utolsó bekezdését. 119. §. A királyi kegyelem az elkobzott tárgyak visszaadására, az eljárási és perköltségek, vagy a, sértett felet illető pénzbüntetés elengedésére nem terjed ki. J.: Az elkobzott (lefoglalt) tárgyak visszaadására nézve a Bp. 488. §-a irányadó. Az eljárási és perköltségekről (bűnügyi költség) lásd a Bp. 479—485. M-ait. 120. §. Kizárja a büntetés végrehajtását bűntetteknél az elévülés: 1. huszonöt év elteltével, ha az ítélet halál, — vagy életfogytig tartó fegyházat;