Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878: V. törvénycikk). (Budapest, 1930)

Btk. 113—114. §-ok jogesetei 131 való visszavonása nem zárja ki az ugyanazon bűntett vagy vétség miatt, az indítványnak a törvényes képviselője által, az említett 112. §-ban meghatározott idő alatt érvényes betérjeszthetését — és viszont; valamint a mindkét részről, a törvényes időben beterjesztett indítvány létében, ennek az egyik részről való visszavonása nem zárja ki a netalán még meg nem indított bűnvádi eljárásnak folyamatba tételét, illetve nem vonja maga után a folyamatban levő bűnvádi eljárás megszüntetését. (25. T. D. — B. H. T. 1. 25.) 6. Vagyon elleni büntetendő cselekmények esetében, a károsult elhalálozása után, az indítványozási jog az ő örököseit megilleti. (K. 3673/88. — Bj. XVII. 155.) 7. Aki a kár—követelést vétel útján szerzi meg: azt indítványozási jog nem illeti. (K. 1484/88. — Bj. XIX. 4.) 8. Tekintve, hogy a 16-ik életévét túlhaladott kiskorúak érdekében a vádindítvány előterjesztésére azok törvényes képviselője is jogosítva van: ennélfogva vádlott ennek a bűnvádi eljárás a 17-ik életévben levő sértett nő helyett annak édes atyja által előterjesztett indítvány folytán törvényesen tétetett folyamatba. (K. 7522/89. — M. f. h. V. 164.) 9. A Btk. 232. §-ában meghatározott bűntett esetében, midőn az életkorának tizenhatodik évét még be nem töltött sértettnek atyja hadbavonult, törvényes magánindívány a sértett mostohaanyja részéről és a gyámhatóság részéről kirendelt gyám részéről előterjesztett indítvány. (K. 1918 jan. 10. 5875/1917. — B. XII. 23.) 10. A 16-ik életévet még be nem töltött sértett helyett — kinek szülei évek óta Amerikában élnek — az anyai nagyatya által előterjesztett magánindítvány joghatályosnak ismertetett el, tekintettel arra, hogy a sértett eltartásáról és neveltetéséről anyai nagyatyja gondoskodik. (K. 3430/1908. — B. II. 206.) 11. Törvényes magánindítványnak tekintette a Kúria a Btk. 232. $-ába ütköző bűntett esetében azt a feljelentést, melyet a tizenöt éves sértett leánynak keresztapja, ki annak gondozója és felügyelője is volt. tett, mikor a leányával nem egy községben lakó anyja mint természetes és törvényes gyám által utóbb, már az elsőfokú ítélet után tett nyilatkozatból kétségtelen, hogy a sérelem megtorlása tekintetében az anya és a sértett gondviselője közt ellentét nincs és nem is volt. Midőn az anyát a gondviselésben helyettesítő fél az indítványt kellően megtette s abban az utólag is igazolt feltevésben volt, hogy ekörül is az anya átruházott jogkörében mint annak helyettesítője jogosan jár el, a tör9