Vincenti Gusztáv - Borsodi Miklós (szerk.): Végrehajtási eljárás. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. (Budapest, 1941)

74 13. §. marasztalták, elrendelhető annak az ügyvédnek a jurára is, aki az ellenfelet a marasztaláskor képviselte. (J. D. 38. sz. 1929. évi november hó 25-én.) 2. Ha kielégítési végrehajtást a perköltség erejéig a Ppé. (1912: LW. tc.) 18. §-a alapján a pernyertes félnek az ügyvédje kéri, a végrehajtást szenvedő ebben az esetben is beszámíthatja a perköltségbe a pernyertes fél ellen már korábban hozott bírósági határozat alapján megillető követelését. (J. D. 39. szám. 1929. évi november hó 25. napját/.) 3. Ha az ügyvéd a kielégítési végrehajtást nem a maga (mint felének képviselője) részére, hanem képviseltje részére kérte és a végrehajtás annak részére rendeltetett el, ezzel az eljárásával elállott attól a Ppé. 18. §-ában megállapított elsőbbségi jogából kifolyó jogától, hogy a költség behajtása végett a végrehajtást a maga részére kérhesse meg. (C. 1928. ian. 12-én Pk. V. 7432/1927. sz., J. H. II. 171.. P. Dt, XIV. 21.V 4. Az 1937: IV. tc. IV. fej. az ügyvédi munkadíj szabályozásánál nem tesz különbséget az ügyvéd ellátására bízott ügyek minemüsége szerint, következéskép a 10G. és 107. §-ok rendelkezései a polgári és büntető ügyekben megállapított költségekre egyformán alkalmazandók. (C. Pk. 776/1940. J. H. 1940 —363.) 5. Nincs oly szabály, mely szerint az ügyvéd a végrehajtást saját részére s megbízója részére együttesen kérhesse, amiből következik, hogy ha az ügyvéd a végrehajtást a megbízója részére már megkérte, ezzel lemondottnak tekintendő arról a jogáról, hogy utóbb a végrehajtást saját részéré kérje meg. (C. Pk. V. 488/1940. — J. H. 194Ó—320.)' Perlési megbízott esetében (Je Dv. 43. sz.) kérhet-e végrehajtást a megbízó ? Olyan végrehajtható ítélet alapján, amely a követelés érvényesítésével a 43. sz. polg. je. dv. értelmében a megbízott személy javára tartalmaz marasztalási, a végrehajtást a perlési megbízott helyett a megbízó hitelező janira is cl lehet rendelni. (C. 100. polg. jogegys. dv. — Közzétéve: 1941. III. 30.) Üzletátvevó ellen végrehajtás. Az 1908: LVII. tc. 5. §-ának az a. szabálya, mely szerint az üzlefátruházó ellenében hozott marasztaló ítélet jogereje bizonyos feltételek mellett kiterjed az átvevőre is. semmi esetre sem eredményezheti azt, hogy az átruházó ellen hozott ítélet közvetlen végrehajtás alapjául szolgálhasson a perben nem állott és ítéletileg nem marasztalt átvevő ellenében is.