Vincenti Gusztáv - Borsodi Miklós (szerk.): Végrehajtási eljárás. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. (Budapest, 1941)

V ható igényeket lényegében ugyanúgy kielégítse, mint az előző kiadások. Első sorban a bírói határozatok közlésénél hajtottuk végre a szükséges összevonást olyan módon, hogy a régebbi határozatok közül azokat, amelyek az újabb jogfejlődés következtében jelentőségöket vesztették, kihagytuk, a hosszabb indokolást tartalmazó határozatokat pedig az elvi kérdést nem érintő részek elhagyásával rövidebb szövegben közöltük. Az írott jog anyagából mellőztük azoknak az átmeneti rendelkezéseknek a közlését, amelyek évek, sőt részben évtizedek előtt életbelépett törvények életbeléptetésével kapcsolatos kérdéseket szabályoztak s így gyakorlati jelentőségöket már elvesztették; némely olyan, nagyobb terjedelmű rendelet tekintetében pedig, amely nem a végrehajtási eljárás rendes szabályai közé tartozó, hanem azokkal csak többé-kevésbbé laza vagy közvetett kapcsolatban álló rendelkezéseket tartalmaz, a teljes szövegben való közlést kivonatos közléssel, sőt, ahol a munka gyakorlati célja szempontjából ez is elegendőnek látszott, az illető rendelet számának és tárgyának (címének) egyszerű megemlítésével s esetleg az azt tartalmazó hivatalos gyűjtemény kötet- és lapszámára való utalással helyettesítettük. Feladatunknak az anyag összegyűjtése mellett leglényegesebb része -— úgy, mint az előző kiadásoknál is — a hatályban levő jogszabályoknak a már hatályban nem levőktől való szétválasztása volt. A hatályukat vesztett jogszabályoknak elvileg nincsen helye ebben a gyűjteményben, amely az élő jogot tartalmazza. Ámde a törvények szövegezési hibái miatt, vagy esetleg más okból is kétség, vita merülhet fel akörül", hogy egy-egy jogszabályt az újabb törvény vagy rendelet hatályon kívül helyezett-e vagy sem. Ez különösen olyankor fordul elő, ha az új törvény sem a réginek hatályban tartásáról, sem annak hatályon kívül helyezéséről kifejezetten nem rendelkezik; de előfordulhat a törvénynek erre vonatkozó rendelkezése mellett is. Példa erre a Ppé. 46. §-a, amely úgy szól, hogy ren-