Vincenti Gusztáv (szerk.): Végrehajtási eljárás. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. (Budapest, 1930)

78 — Novella 4. §. — 27. §. A végrehajtási költségeket a marasztalt fél viseli akkor is, ha a perköltségek megfizetésére nem köteleztetett. A kérvény beadásakor és minden eljárás alkalmával, az addig felmerült költségek külön számítandók fel és állapítandók meg; mi végből a kiküldött az eljárás befejezésétől számított 3 nap alatt, az iratokat a kiküldő bíróságnak bemutatni köteles. A bíróság az eljárás költségeit, — ideértve a bírósági végrehajtók díjait és költségeit is — megállapítja, arról a feleket értesíti, s amennyiben az eljárás további foganatosítása igénylené, az iratokat a kiküldöttnek viszszaadja. Novella 4. §. Az 1881: LX. t.-c. 27. §-a a következő rendelkezésekkel egészíttetik ki. Oly végrehajtás esetében, amely a járulékok nélkül száz koronát1) meg nem haladó pénzösszeg behajtására irányul, vagy amelynek tárgya a járulékok nélkül száz korona1) értéket meg nem haladó dolog vagy jog: oly költséggel, amelyet bármely végrehajtási cselekménynél a végrehajtató közbenjárása okozott, a végrehajtást szenvedő nem terhelhető és a végrehajtást szenvedő terhére meg nem állapítható. Ugyanezek a szabályok az illető ügybeli folytatólagos végrehajtásra is állanak. A végrehjtás tárgyának értékét a bíróság az 1893. évi XVIII. t.-c. 3. és 4. §-aiban foglalt szabályok megfelelő alkalmazásával a felek meghallgatása nélkül állapítja meg; ebben a kérdésben felfolyamodásnak helye nincs. V. ö. 11., 20., 21., 81., 91., 102., 152. §§., novella 17. §. A Vhn. 4. §-ának szövegében előforduló száz korona helyett a 62.600/1926. I. M. sz. rendelet 4. §. 3. pontja értelmében száz pengő az értékhatár. L. a rendelet 5. §-át is (átmeneti rendelkezés). Az értékhatár tekintetében 1. a 62.600/1926. I. M. sz, rendelet 4. §. 3. pontját; közölve alább a szakasz után.