Vincenti Gusztáv (szerk.): Végrehajtási eljárás. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. (Budapest, 1930)
136 — 42. §. — rehajtást szenvedőt az egész követelési állománynak bírói engedéllyel történt letétele napjától fogva többé késedelem s ekként késedelmi kamat fizetésének kötelezettsége sem terheli. (C. 1905. szept. 6. 4637/1904.) (Vonatkozással egyrészről a budapesti kir. ítélőtáblának 8. számú, másrészről a pécsi kir. ítélőtáblának 3. számú és a nagyváradi táblának időközben érkezett 3. számú ellentétes polgári teljes ülési döntvényeire.) Tartás, élelmezés, életjáradék, nyugdíj és ezekhez hasonló természetű követelések iránti perekben az 1893: XVIII. t.-c. 117. §-ának 5. p. alapján végrehajthatónak kimondott ítélet vagy az 1881: LIX. t.-c. 48. §-a értelmében végrehajtható két egybehangzó ítélet alapján elrendelt végrehajtás esetében az 1893: XVIII. t.-c. 117. §-a 5. pontjának korlátai között, vagyis a kereset beadását megelőző félévre hátralevő és a per folyama alatt lejárt részletekre nézve az 1881: LX. t.-c. 42. §-a alkalmazást nem nyerhet. Indokok: Habár az 1881: LX. t.-c. 42. §-a általánosságban azt rendeli, hogy halasztó hatállyal nem biró fellebbezés, igazolás, perújítás vagy semmisségi per esetében, ha a visszvégrehajtási igény veszélyeztetve van, a végrehajtás biztosítás nyújtásától tétessék függővé, ilyennek nem nyújtása esetében pedig a végrehajtási összeg bírói letétbe helyezése megengedtessék; tekintve mégis, hogy a tartás, élelmezés, életjáradék, nyugdíj és hasonló követelések természetüknél fogva a jogosult megélhetésének biztosítására szolgálnak és e szempontból a jogosultra nézve rendszerint nélkülözhetetlenek s tekintve, hogy az 1893: XVIII. t.-c. 117. §-ának 5. pontja ama rendelkezésének, hogy az ilyen ügyekben hozott elsőbírósági ítéletek a kereset beadását megelőzőleg félévre hátralevő és a per folyama alatt lejárt részletekre nézve, a fellebbezésre való tekintet nélkül végrehajthatóknak nyilvánítandók, az a célzata, hogy a jogosultnak a nélkülözhetetlen, tehát általa egyébként rendszerint nem fedezhető szükséglete haladéktalanul kielégíthető legyen: a törvénynek ezzel a célzatával ellenkeznék, sőt ezt meghiúsítaná, ha az ez iránti végrehajtás a jogosult által nyújtandó biztosítástól, amire a jogosult rendszerint nem is képes, tétetnék függővé és hogy ilyen biztosítás nem nyújtása esetében a kötelezett fél a fizetés helyett a végrehajtási összeget a bíróságnál tegye le. A vitás kérdés eldöntésére nem bir súllyal az, hogy az 1893: XVIII. t.-c. 159. §-a szerint a fellebbezési bíróság a 117. §. értelmében a végrehajtható elsőbírósági ítélet végrehajtását kérelemre, részben vagy egészben a 138. §. értelmében korlátolhatja, mert azt a fellebbezési bíróság csak akkor, ha a fellebbezési tárgyalás folytatásának elhalasztása válik szükségessé és a már lefolyt tárgyalás eredményéhez képest teheti meg, tehát a fellebbezési bíróságot ilyen rendelkezésénél