Vincenti Gusztáv (szerk.): Végrehajtási eljárás. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. (Budapest, 1930)

136 — 42. §. — rehajtást szenvedőt az egész követelési állománynak bírói enge­déllyel történt letétele napjától fogva többé késedelem s ekként késedelmi kamat fizetésének kötelezettsége sem terheli. (C. 1905. szept. 6. 4637/1904.) (Vonatkozással egyrészről a budapesti kir. ítélőtáblának 8. számú, másrészről a pécsi kir. ítélőtáblának 3. számú és a nagyváradi táblának időközben érkezett 3. számú ellentétes pol­gári teljes ülési döntvényeire.) Tartás, élelmezés, életjáradék, nyugdíj és ezekhez ha­sonló természetű követelések iránti perekben az 1893: XVIII. t.-c. 117. §-ának 5. p. alapján végrehajthatónak kimondott íté­let vagy az 1881: LIX. t.-c. 48. §-a értelmében végrehajtható két egybehangzó ítélet alapján elrendelt végrehajtás esetében az 1893: XVIII. t.-c. 117. §-a 5. pontjának korlátai között, vagyis a kereset beadását megelőző félévre hátralevő és a per folyama alatt lejárt részletekre nézve az 1881: LX. t.-c. 42. §-a alkalmazást nem nyerhet. Indokok: Habár az 1881: LX. t.-c. 42. §-a általánosságban azt rendeli, hogy halasztó hatállyal nem biró fellebbezés, iga­zolás, perújítás vagy semmisségi per esetében, ha a visszvégre­hajtási igény veszélyeztetve van, a végrehajtás biztosítás nyúj­tásától tétessék függővé, ilyennek nem nyújtása esetében pe­dig a végrehajtási összeg bírói letétbe helyezése megengedtes­sék; tekintve mégis, hogy a tartás, élelmezés, életjáradék, nyug­díj és hasonló követelések természetüknél fogva a jogosult meg­élhetésének biztosítására szolgálnak és e szempontból a jogo­sultra nézve rendszerint nélkülözhetetlenek s tekintve, hogy az 1893: XVIII. t.-c. 117. §-ának 5. pontja ama rendelkezésének, hogy az ilyen ügyekben hozott elsőbírósági ítéletek a kereset beadását megelőzőleg félévre hátralevő és a per folyama alatt lejárt részletekre nézve, a fellebbezésre való tekintet nélkül végrehajthatóknak nyilvánítandók, az a célzata, hogy a jogo­sultnak a nélkülözhetetlen, tehát általa egyébként rendszerint nem fedezhető szükséglete haladéktalanul kielégíthető legyen: a törvénynek ezzel a célzatával ellenkeznék, sőt ezt meghiúsí­taná, ha az ez iránti végrehajtás a jogosult által nyújtandó biztosítástól, amire a jogosult rendszerint nem is képes, tétet­nék függővé és hogy ilyen biztosítás nem nyújtása esetében a kötelezett fél a fizetés helyett a végrehajtási összeget a bíró­ságnál tegye le. A vitás kérdés eldöntésére nem bir súllyal az, hogy az 1893: XVIII. t.-c. 159. §-a szerint a fellebbezési bíró­ság a 117. §. értelmében a végrehajtható elsőbírósági ítélet vég­rehajtását kérelemre, részben vagy egészben a 138. §. értelmé­ben korlátolhatja, mert azt a fellebbezési bíróság csak akkor, ha a fellebbezési tárgyalás folytatásának elhalasztása válik szükségessé és a már lefolyt tárgyalás eredményéhez képest teheti meg, tehát a fellebbezési bíróságot ilyen rendelkezésénél

Next

/
Thumbnails
Contents