Vincenti Gusztáv (szerk.): Végrehajtási eljárás. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. (Budapest, 1930)
— 34. §. — 109* nek kell tekinteni az ingók árverésén legmagasabb ígéretet tett azt az árverelőt is, kinek javára az elárverezett ingó leütését a kiküldött törvényes alap nélkül megtagadta. (C. 1914. szept. 23. -án 747. P. sz., U. D. 1914/15. köt. 1086/b.). Az elsőbíróság a kielégítési végrehajtást elrendelő saját végzését azon az alapon, hogy a végrehajtás helytelenül rendeltetett el, önmaga hivatalból hatályon kívül nem helyezheti. (Budapesti kir. tábla 1914. nov. 12. 10,738/p. 914. sz. P. dt. I. 109. sz.) A végrehajtási eljárás során az egyik jogosult jogának az érvényesítésével felmerült felfolyamodási költségben az ellenkező érdekű másik jogosult nem marasztalható, hanem az a végrehajtást szenvedő terhére állapítandó meg. (C. 1915. márc. 24. P. K. V. 902. sz., P- dt. I. 386.) Hasonló C. 1914. nov. 25.-én 5697/1914. sz., P. dt. I. 232.; 1915. máj. 5. Pk. V. 3188. sz„ P. dt. II. 253., 1918. nov. 20. Pk. V. 5302. sz., P. dt. V. 29. és 1926. nov. 4. Pk. V. 7227/1926. sz., P. dt. XII. 13.; ellenkező: C. 1928. márc. 29. Pk. V. 247/1928. sz., P. dt. XIII. 88. A végrehajtást szenvedő nem marasztalható annak a jelzálogos hitelezőnek felfolyamodási költségeiben, aki nem végrehajtató. (Curia 1726/1914. V. p. t. sz. P- dt. II. 251.) A Ppé. 40. §. 4. bek. szerint a végrehajtási eljárásban is alkalmazandó Pp. 424. §-a értelmében akkor, amikor a felsőbíróság további eljárást rendel, a felfolyamodási költség viselése iránti intézkedés a véghatározatra marad. (Curia 1917. ápr. 12. Pk. V. 7573/1916. sz. P- dt. III. 138.) Ha a végrehajtási eljárásban felfolyamodással élő a felfolyamodásért költségeit nem számítja fel, azok felől nem lehet intézkedni. (C. 1927. jan. 20., Pk. V. 8924/1926. sz., P. t. j. t. VIII. 95.). Ha a végrehajtás elrendelhetőségének kérdése a végrehajtást szenvedőkre nézve csak egységesen dönthető el, az egyik végrehajtást szenvedő felfolyamodása a Pp. 80., 410., 422. §-ai és a Ppé. 40. §-ának negyedik bekezdése értelmében a jogerőt a többiekkel szemben is felfüggeszti és a felfolyamodás sikeressége ezeknek is javukra szolgál. (Curia 1915. jún. 22. Pk. V. 5146. sz. P. dt. I. 372.). A letétben lévő tűzkárbiztosítási összeg hovafordítása kérdésében az egyik végrehajtató felfolyamodása a másikra ki nem hat. (Curia 5696/914. sz. V. p. t. P. dt. I. 387.) Az a körülmény, hogy az elsőbíróság a kifizetési sorrendet megállapító és azonnal kihirdetett végzés kézbesítését is elrendelte, nem változtatja meg az 1881: LX. t.-c. 119. §-ában írt azt a szabályt, hogy az ily végzés, ha ellene a kihirdetéskor senki felfolyamodást be nem jelent, nyomban jogerőre emelkedik; a harminc napos perindítási határidő tehát a kihir-