Vincenti Gusztáv (szerk.): Végrehajtási eljárás. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. (Budapest, 1930)

— 8405. I. M. sz. rendelet. — 103 kereskedelmi könyvekbe való betekintés utján foglalhatók le, mert különben sem a végrehajtató, sem a kiküldött nem juthatnak abba a helyzetbe, hogy a követelések létezéséről, mennyiségéről s a végrehajtást szenvedő adósairól s azok közelebbi címéről tájékozódást szerezhessenek. Minthogy a törvény megengedi a kereskedelmi könyveken alapuló követelések lefoglasát, nyilvánvaló, hogy megengedi az azokba való betekintést is, mert különben a Végr. törv. 81. §-ának rendelkezése illuzóriussá válna. E jogszabály figyelembevételével pedig kétségtelen, hogy a végrehajtást szenvedő a könyvekbe való betekintést ellenszegüléssel meg nem gátolhatja s ellenszegülés esetén a Végr. törv. 32. §-a alapján kell eljárni. (Bp. tsz. 1927. máj. 21-én, 21. Pf. 7679/1927. sz„ J. H. I. 1313.) 1874. ápr. 18-án kelt 8405. sz. igazs. min. rendelet, a bírói végrehajtások alkalmával a karhatalomnak és a rendőri segélynek miképen leendő igénybevétele tárgyában. Többször fordult már elő oly eset, hogy bírói végrehajtás foganatosításával megbízott bírósági végrehajtók, az 1868: LIV. t.-c. 379. §-nak eseteiben, az ellenszegüléssel akadályozott végrehajtás foganatosítása végett „karhatalom" kirendeléséért fordultak az illető járási tisztviselőhöz, ebbeli kérelmükkel azonban, utalással az 1870: XLII. t.-c. 58. §-nak m) pontjára, mely szerint a „karhatalom" alkalmazása iránti intézkedés az alispán hatáskörébe tartozik, el-, illetőleg az alispánhoz utasíttattak. Nehogy az 1868: LIV. t.-c. 379. §-a s az 1870: XLII. t.-c. 58. §. m) pontjában foglalt s egymással látszólag ellentétben álló intézkedések s az ezekből származható félreértések, az igazságszolgáltatás kívánatos gyors menetére káros behatást gyakoroljanak: a m. kir. belügyminisztériummal e tekintetben létesített egyértelmű megállapodás nyomán, felhívandónak találtam (a cím) figyelmét azon különbségre, mely az 1870: XLII. t.-c. 58. §-a m) pontjában említett „karhatalom" s az 1868: LIV. t.-c. 379. §. esetében igénybevehető „rendőri segély" között ezen két fogalom belső lényegéből kifolyólag fennáll. Ha ugyanis a megfékezendő ellentállás oly mérvű, hogy nemcsak egy, hanem két vagy több járásbeli rendőrség (pandúrok) összpontosított kirendelését, avagy általában tetemesebb erő alkalmazását teszi szükségessé, akkor, minthogy ilyszerű intézkedés az egy járási tisztviselők hatáskörét meghaladja: az 1870: XLII. t.-c. 58. §-nak m) pontjához képest, az alispán által elrendelendő „karhatalom" esete áll elő, — ha ellenben, amint ez az 1868: LIV. t.-c. 379. §-nak eseteiben állani szokott, egy-két közbiztonsági közeg közreműködése is elegendő, — ez esetben csakis a szűkebb körű „rendőri segély"-ről lehet szó. Ezekhez képest felhívom (a cím), intézkedjék a vezetése alatti kir. bíróságnál, hogy a „karhatalom" és a „rendőri segédlet" között fentebb