Szentkuthy István - Térfy Béla (szerk.): Polgárijogi és büntetőjogi határozatok tára. (Budapest, 1942)

94 Magánjog. Ügyvédi megbízás. K. 152. E. H. Abban az esel ben, amidőn az ügyvéd megbízójával a jutalom iránt eleve megegyezik, a kikötött jutalomdíj, ellenkező kikötés hiányában, annak a munkadíjnak és időveszlesség kárpótlásának is helyébe lép, melyet az ügyvéd a nyert megbízás alapján az előleges egvezkedés nem léte esetében követelhet. (2282/1905. — P. H. T. I. 152.) K. 515. E. H. Az 1874:XXXIV. tc, 54. §-a nem köti az ügyvédi díjra vonatkozó megállapodás érvényességét okirat kiállításához akkor, ha az ügyvéd megbízójával abban állapodott meg, hogy a reá, bízott ügyben, akár feltétlenül, akár bizonyos feltételek mellet munkadíjat egyáltalán nem, vagy a neki különben járónál kevesebbet kövelelhet. (1417 1914. - P. H. t. III. 515.) Az 1874:XXXIV. tc. helyett ma az 1987:1 V. tc. értendő. K. 757. E. H. Az ügyvédi jutalomdíjra vonatkozó előleges megegyezés érvényességéhez az 1874. évi XXXIV. tc. 54. §-a nem kíván teljes bizonyítóerejű okiratot, az ügylet tehát akkor is érvényes, ha az okiratot az ügyfél tanuk alkalmazása nélkül irta alá. (5018 1926. - P. H. T. V. 757.) Egyéb szabályok. K. 806. E. H. A forgalmi adó fizetésének köt e-, lezettsége az 1921.évi XXXIX. tc. 34. §-a szerint azt terheli, aki az adófizetési kötelezettséget megállapító önálló kereseti tevékenységet folytatja; a megítélt ügyvédi járandóság után fizetendő forgalmi adót tehát az ügyfél csak abban az esetben köteles az ügyvédnek megfizetni, ha azt kifejezetten magára vállalta. (5761 1920. P. H. T. V. 806.)