Szentkuthy István - Térfy Béla (szerk.): Polgárijogi és büntetőjogi határozatok tára. (Budapest, 1942)

A kötelmek tartalma. 57 talanítás kiszámításánál figyelembe, amely összeget a baleset évében kitettek volna. (1920/1917. — P. H. T. III. 553.) K. 539. E. H. A bírói gyakorlat szerint a sérült csak életveszélyes műtétnek nem tartozik magát alávetni, de egyébként a javuláshoz szükséges kezelést annak fájdalmas volta miatt visszautasítani nem jogosult. (5827/1914. — P. H. T. III. 539.) K. 554. E. H. A sérült által húzott időleges javadalmazás csak addig az ideig szolgálhat a kártalanítás alapjául, amíg ebben a javadalmazásban a sérült a baleset bekövetkezése nélkül is előreláthatólag részesült volna. A sérült gyermekei nem igényelhetik együttesen az apai jövedelem bizonyos hányadát, hanem minden egyes gyermeknek csak ahhoz lehet joga, hogy az, amit apja életében jövedelméből reá fordított részére külön-külön megítéltessék. Ez az összeg nem mindig 1/5-e az apa jövedelmének, hanem az összes körülmények mérlegelésével minden egyes esetben külön-külön állapítható meg. (1928/1917. és 1148/1917. - P. H. T. III. 554.) K. 556. E. H. Ha a sértett a baleset idején még nem volt teljesen kifejlett munkaképességű, a kártérítés mérve nem az akkor tényleg elért keresetének, hanem annak a keresetnek alapulvételével állapítandó meg, amelyet a sértett a munkaerejének teljes kifejlődése után valószínűleg elért volna. Az a körülmény, hogy a balesetet szenvedő munkaereje az idők múlásával természetszerű csökkenést szenved, mint a csökkenés idejének bekövetkezésére és a csökkenés terjedelmére nézve előre meg nem határozható tényező, abban az esetben, ha a javára bekövetkezhető kedvező eshetőségek figyelembe nem vétettek, egymagában véve nem szolgálhat alapul a kártérítésnek csökkenő mérvben való megállapítására. (1442/1918. - P. H. T. III. 556.)