László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. III. kötet (Budapest, 1930)

— 48. §. — 77 felperes csak azt kérte, hogy követelését a csődhitelezők I. osztályába sorozzák, annál több megítélhető nem volt. (C. 7013/1927. Hjt. IX. 165.) A tömeggondnok által folyamatba tett perben a csődtömeggel szemben megítélt perköltség nem tömegköltséget, hanem mint a tömeggondnok érvényes jogcselekményéből származó és ítéletileg a tömeg terhére rótt költség, a 48. §. 1. pontjában meghatározott tömegtartozást képez, amelyet a csődöt kérő hitelező, ha a csőd a vagyonhiány okából szüntettetik is meg, megfizetni nem köteles. (Bp. T. 71/1905.) Az 1927: X. t.-c. 8. §-ának utolsó bekezdése értelmében a biztosítási szerződés felmondása csupán a folyó biztosítási időszak végével szűnteti meg a biztosítóval szemben a biztosítás hatályát. A biztosítás tehát a tömeggondnoknak 1928 augusztus 1-én eszközölt felmondása dacára, a csődnyitás után is, az 1928. évi biztosítási év végéig hatályban állott, tehát olyannak tekintendő, mintha azt a tömeggondnok átvette volna. Mivel pedig a közadós a biztosítási díjakat 1928. szeptember 1-én, illetve 1929. január 15-én volt köteles fizetni, tehát a teljesítésnek a csődnyitás után kellett történnie, — a keresetbe vett biztosítási díjak a Cst. 48. §. 2. pontja alá eső tömegtartozásnak minősítendők, amelyek a Cst. 47. §-a értelmében a csődtömegből mindenek előtt elégítendők ki. (C. 4770/1929. J. H. III. 1472.) I. Á csődválasztmány által az ingatlanokra és ingókra csődnyítás előtt szerzett végrehajtási zálogjogok hatálytalanítására perindítással megbízott ügyvéd járandósága mint tömegtartozás az általános csődtömeget terheli, nem pedig az érintett külön tömegeket. — II. A csődtömeg végrehajtás terhe mellett s nem csupán a Cs. t, 48—51. §-aiban foglalt korlátok között kötelezendő a megítélt tömegtartozások megfizetésére. (C. 7444/1928.) A kényszeregyességi adósnak azt a jogügyletét, mellyel a kényszeregyességi eljárás során való képviseletre, peres, vagy perenkívüli teendőkre ügyvédnek megbízást adott, általában oly ügyletnek, mely az üzletvitellel, gazdasággal, kenyérkeresettel rendszerint velejár, tekinteni nem lehet és így az ebből eredő követelés az utóbb megnyitott csődben tömegtartozásnak csak akkor minősíthető, ha a megbízás adása a vagyonfelügyelő hozzájárulása mellett történt. Emellett a törvénymagyarázat mellett szól az is, hogy még abban az esetben is, ha az ügyvéd valamely vállalatnak állandó alkalmazottja, a szolgálati viszonyból a csődöt megelőzően keletkezett követelése a Cst. 60. §-ának 1. pontjában megállapított korlátok között csak első osztályban kielégítendő követelés és tömegtartozássá csak az 1910/1920. M. E. sz. rendelet alapján érvényesíthető részében válhat, már pedig nem volna kellő értelme annak, hogy az esetenként adott ügyvédi megbí-