László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. III. kötet (Budapest, 1930)

— 1895: XXXVII. t.-c. 18—21. §§. — terjedelemben gyakorlatba nem vette és félbeszakítás nélkül nem gyakorolja, vagy megbízható belföldi vállalkozónak a szabadalmi hivatal által megállapított kárpótlás és biztosíték nyújtása mellett használati engedélyt adni vonakodik, kivéve, ha igazolja, hogy a találmány gyakorlatba vételére és a gyakorlás folytatására a maga részéről mindent megtett, ami a hazai viszonyokhoz és a saját viszonyaihoz képest lehetséges volt. A szabadalom a megadásának kihirdetése napjától számított három év letelte előtt meg nem vonható. Megvonás esetében a szabadalom hatálya a megvonási határozat jogerőre emelkedését követő napon szűnik meg. Azok a szabadalmak, melyeknek használatbavételi joga az államot illeti, nem vonhatók meg. 21. §. A szabadalom megsemmisítendő és ehhez képest úgy tekintendő, mintha meg sem adatott volna: 1. ha a szabadalom tárgya szabadalmazásra alkalmatlan volt (1—3. §§.); 2. ha nem valóságos feltalálónak vagy jogutódjának adatott (5. §.); 3. ha valamely érvényben álló szabadalom tulajdonosa kimutatja, hogy a megtámadott szabadalom az ő korábbi szabadalmával azonos; 4. ha megállapíttatik, hogy a szabadalom leírása nincs úgy szerkesztve, hogy abból a találmány lényege, tehát a szabadalom tulajdonképeni tárgya s létesítésére szolgáló eszközök, tökéletesen s oly világosan kitűnjenek, hogy minden szakértő a tárgyat a leírás nyomán előállíthassa. (32. §.) Ha a fentebb elősorolt esetek csak részben forognak fenn, a megsemmisítés részben, a szabadalom korlátozása útján eszközölhető. A szab. törvény 21. §-ában fölsorolt okok alapján megtámadott szabadalom megsemmisítését nem gátolhatja az a körülmény, hogy a szabadalom már a díjfizetés elmulasztása miatt megszűnt, mert a szabadalom eredettől való érvénytelenségé-