László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. III. kötet (Budapest, 1930)

664 — Nők éjjeli munkája. — b) az oly üzemekre, melyekben csak a vállalkozó családtagjai foglalkoznak; c) a vendéglőkre, kávéházakra és más oly üzletekre, amelyek élelmicikket az üzletben való elfogyasztásra állítanak elő és szolgáltatnak ki és végül cíj a vasüti és hajózási vállalatoknak, úgyszintén az állami posta-, távíró- és távbeszélő-intézetnek igazgatására és forgalmi üzemére. 3. §. Az e törvény hatálya alá tartozó és évszakok által befolyásolt üzemekben, úgyszintén kivételes körülmények között az e törvény hatálya alá tartozó minden más üzemben is, az illetékes hatóságok a nőmunkásoknak az 1. §. szerint biztosított tizenegy órai éjjeli munkaszünetnek egy-egy évben legfeljebb hatvan napon át tíz órára való leszállítását megengedhetik. 4. §. Oly üzemekben, amelyek gyors romlásnak alávetett nyersanyagokat vagy félgyártmányokat dolgoznak fel (gyümölcs-, zöldség-, halkonzerválás stb.) a kereskedelemügyi miniszter a kereskedelmi és iparkamarák meghallgatása után a magyar szent korona országainak egész területére kiterjedő hatállyal kiadandó rendeletével a nőalkalmazottaknak az év bizonyos szakában vagy az egész éven át éjjel való foglalkoztatását megengedheti. Ezekben az üzemekben a nők munkaideje heti hatvanhat óránál és az éjjeli munkaidő naponkínt tiz óránál több nem lehet. A kereskedelemügyi miniszter az első bekezdés alapján kibocsátandó rendeletben a nők munkaidejére vonatkozólag általában vagy egyes üzemágakra nézve különkülön ennél tovább menő részletes intézkedéseket is tehet. 5. §. Olyan rendkívüli, előre nem látható munkálatoknál, amelyeket erőhatalom vagy elemi csapás által okozott üzemmegszakítások megelőzése vagy megszüntetése, vagy balesetek elhárítása céljából haladék nélkül kell végezni, az illetékes hatóságok, — amennyiben az említett munkálatoknál a nőmunkások éjjel való foglalkoztatása el nem kerülhető, — a nőmunkások kivételesen éjjel való