László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. I. kötet (Budapest, 1929)

82 — K. T. 29—31. §§. — A K. T. 28. §-a nem értelmezhető akként, hogy a betéti társaság fennállása alatt évenkint készítendő mérlegbe a társaság vagyonát képező tárgyak és jogosítványok értéke gyanánt azoknak eladása útján elérhető mindenkori forgalmi értéke vétessék fel; hanem a szolid üzletvitelnek és a forgalomban elfogadott szokásnak megfelel a beszerzési árral megegyező értékelés. (C. 3527/1918. Hj. Dt. XIII. 25.) 29. §. Minden kereskedő köteles a kapott üzleti leveleket megőrizni, az általa küldöltek másait pedig — másolat- vagy lenyomatban — egy másolati könyvbe időrendben bevezetve megtartani. V. ö. 30. §. 30. §. A. kereskedők kötelesek kereskedelmi könyveiket, az azokban történt utolsó bejegyzés keltétől számítva, legalább tíz éven át megőrizni. Ugyanez áll a kereskedelmi levelek, a leltárak és mérlegek tekintetében is. V. ö. 120., 146., 207., 253. §§. 31. §. Bejegyzett kereskedőknek szabályszerűen vezetett könyvei kereskedelmi ügyletekből eredő perekben rendszerint nem teljes, eskü vagy más bizonyítási eszköz által kiegészíthető bizonyítékot képeznek. A könyveknek ezen bizonyító ereje kereskedők ellenében a peressé vált bejegyzés keltétől számítandó tíz, nem kereskedők ellenében pedig két évi időtartamra terjed. Egyébiránt a fölött: kell-e a könyvnek nagyobb vagy kisebb bizonyító erőt tulajdonítani, hogy oly esetben, midőn a peres felek kereskedelmi könyvei egymástól eltérnek, ezek mint bizonyítási eszköz teljesen mellőztessenek-e vagy melyik fél könyveinek kelljen több bizonyító erőt tulajdonítani, a fennforgó körülményekhez képest a bíróság határozand. V. ö. 514—543. §§.