László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. I. kötet (Budapest, 1929)

174 — K. T. 86. §. — közt fejenkint osztatik fel, és a nyereség az egyes tagok vagyonilletöségéhez hozzáiralik, a veszteség pedig abból lejegyeztetik. L. 7000/1925. P. M. sz. R. a kereskedői mérleg valódiságának helyreállításáról 1. és 2. §§-ait a II. kötetben. Az olyan tagnak, akinek vagyonilletősége nincsen, szintén van igénye a nyereségjutalékra. (C. 644/1903.) A társaság vagyonában való részesedés arányára nem bírhat befolyással az a körülmény, hogy a társas üzlet folytatása alatt egyik társtag a közös üzlethez az őt terhelőnél nagyobb, a másik pedig kisebb vagyon- vagy pénzbetéttel járult, mivel mindegyik társtag betétjére vonatkozóan a társaság hitelezőjének tartandó. (C. 1489/1900.) Az a megállapodás, hogy az üzlettársak nyereségben és veszteségben előre meghatározott egymástól különböző arányban részesülnek, nem terjed ki az egyik üzlettársat terhelő veszteségi hányadra is, ha ezt a reája eső üzleti veszteséget maguk az üzlettársak voltak kötelesek viselni, akkor ők az ebből őket ért veszteséget egyenlő arányban tartoznak viselni. (C. 113/1918.) 86. §. Egyik társasági tagnak sem áll jogában a többiek beleegyezése nélkül betételét, vagy vagyonilletöségét csonkítani. Ellenben jogában áll, a többiek beleegyezése nélkül is, vagyonilletősége után a legközelebb lefolyt évre járó kamatokat, illetőleg a munkadíjt és amenynyiben ez a társaság világos hátránya nélkül történhetik, a társasági pénztárból oly összeget kivenni, mely a legközelebb lefolyt évbeli nyereség jutalékát meg nem haladja. V. ö. 70., 73., 105., 107., 116—118. §§. Noha a közkereseti társaság tartama alatt a társtag nem kötelezhető a veszteség fedezetére, mégis, ha nem létesült oly megállapodás, hogy a társaság veszteségeit az egyik cégtagnak betéte fedezze és hogy a betét nélküli társtag a betét elvesztését egyáltalán nem tartozik megtéríteni, a társaság megszűnése után a társasági betétben beállott veszteség a feleket egyaránt és egyenlő arányban terheli és így az egyik társtag az általa szolgáltatott és elveszett betét arányos részét a másikon keresheti. (C. 1397/1900.)