László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. I. kötet (Budapest, 1929)

— K. T. 57. §. — 135 képezték ugyan, de az elszámolásokból kimaradtak. (Bp. T, 8203/1927. J. H. II. 1124.) A kereskedelmi utazó a felmondási időre az útiátalánynak azt a részét is igényelheti, amelyet életszükségleteinek kielégítésére fordított volna. Az utazótól főnöke nem kívánhatja segédi munka teljesítését. (C. 204/1906.) A kereskedelmi utazónak az utazás tartama alatt fizetett élelmezési költség fizetés természetével bíró illetménynek számít, s így úgy a felmondási időre járó illetmény, mint a végkielégítési összeg megállapításánál számításba veendő. (C. 7170/1927. Hj. Dt. XXI. 63.) Ha a felmondás nélkül elbocsátott alkalmazott fizetését havonkint előre kapta, az előre felvett fizetésből az elbocsátása folytán le nem szolgált időre eső aránylagos részt visszatéríteni nem köteles. (C. G. 106/1905.) A természetbeni lakás egyenértéke felmondási időre szintén követelhető. (Debreceni T. G. 8/1897.) Remuneráció és karácsonyi segély az 1910/1920. M. E. számú rendelet 7. §-ának 2. bekezdése értelmében a felmondási időre járó munkabér kiszámításánál figyelembe nem vehető, A tényleges szolgálati időre vonatkozó remuneráció és karácsonyi segély csak akkor jár, ha az a szolgálati szerződés értelmében kifejezetten köteleztetett, vagy ha abban a munkaadó összes alkalmazottait kivétel nélkül több éven át állandóan részesíti és így a remunerációs és karácsonyi segély juttatás fizetés természetével bíró illetménnyé alakul át. (C. 6809/1925. Gr. XIX. 780.) A remuneráció csak azon alkalmazottnak jár, ki annak esedékességekor tényleg szolgálatban volt. (C. 44/1908.) Minimális összegben meghatározott nyereség-jutalék, mint fizetés jellegével bíró illetmény az alkalmazottat felmondási időre is megilleti. (C. 5304/1922.) A szövetkezetnek szerződésileg alkalmazott ügyésze törvényes ok nélkül való elbocsátása esetében igényt tarthat nemcsak javadalmazására, hanem várható egyéb jövedelmeire is. (C. 3004/1911.) Alperes állandóan azt a gyakorlatot követte, hogy nemcsak felperesnek, hanem a többi tisztviselőknek is negyedévenként további egyhavi fizetést adott. Az üzleti eredménytől független ez az illetmény, tehát a fizetésnek szerződésszerű kiegészítő részévé vált. A nyugtákban ez az összeg ugyan remunerációnak neveztetik, de annak fent kifejtett természeténél fogva nem az elnevezése, hanem lényege az irányadó, miért is ez a negyedévenként kiadni szokott fizetés nem esik az 1910/1920. M. E. sz. rend. 7. §. 2. pontjában említett és a felmondási időbe, valamint végkielégítésbe be nem számítható remuneráció fogalma alá, hanem az idézett rendelet 7. §, 1. pontja értelmében, mint