László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. I. kötet (Budapest, 1929)

— K. T. 57. §. — 129 új tulajdonos őt ugyanezen javadalmazás mellett alkalmazásában megtartotta, mert ebben az esetben az esetleges korábbi felmondás hatálya megszűnt. (C. 859/1902.) Ha az özvegy férje üzletét nem folytatja, hanem azt felszámolja, a férje által alkalmazott utazóügynöknek nincs kártérítési igénye az özvegy ellen az okból, mert ez az üzlet felszámolásával az ügynököt a szolgálat alól a kikötött idő letelte előtt felmentette. (C. 275/1911.) A szolgálati bizonyítványnak a főnök részéről történt kiállítása és annak a segéd részéről való elfogadása és felhasználása által a felek között megállapodás jött létre arra nézve, hogy a közöttük létezett szerződéses jogviszony és annak megszűnési oka e bizonyítvány tartalmához képest bíráltassék meg. Amiből következik, hogy az esetben, ha a szolgálati bizonyítványban oly záradék fordul elő, mely szerint a segéd a főnöknél viselt állásából „saját kérelmére" bocsáttatott el: a felmondási időre járó fizetését követelni jogában nem áll. (C. 708/1882.) A valamely előre meghatározott munka elvégzésére felfogadott alkalmazott a munka bevégzése után felmondás nélkül azonnal elbocsátható. (C. 640/1909.) A szerződés időtartamra alkalmazott igazgatója valamely részvénytársaságnak idő előtt való elbocsáttatása esetében az egész szerződési időtartamra járó javadalmazását igényelheti. (C. 977/1911.) Budapesten oly kereskedelmi szokás áll fenn, mely szerint a felmondásban levő kereskedősegéd az üzleti órákból naponta 1—2 órát új állás keresésére fordíthat. A szolgálati hűség és a szerződő felek részéről egyébként is megkívánható jóhiszeműség követelménye, hogy a felmondásban levő segéd a kereskedelmi szokás alapján őt megillető szabad időt lehetőleg akkor vegye igénybe, mikor elmaradása nem jár az üzletre nézve különös hátránnyal. (C. 102/1911.) A ker. törv. 258. §-ának 5. pontja szerint utasok és javak tengeren leendő fuvarozásának elvállalása kereskedelmi ügylet, s a ker. törv. 3. §-a szerint az, aki kereskedelmi ügyletekkel iparszerűleg foglalkozik, kereskedőnek tekintendő. De alperesre, mint részvénytársaságra, a ker. törv. 4. és 61. §-ai értelmében különben is a kereskedőkre vonatkozó határozatok alkalmazandók és felperes, mint tengerésztiszt, az alperes tengeri fuvarozási vállalatában volt ugyan alkalmazva, mindazonáltal a felperes és az alperes között fennállott szolgálati jogviszonyra nem a kereskedelmi és ipartörvénynek és nem az 1920. évi 1910. M. E. számú rendeletnek, hanem a tengerészi szolgálat különleges természeténél fogva az ezt a szolgálati viszonyt külön szabályozó tengerészeti jognak a szabályai alkalmazandók és pedig annál is inkább, mert a ker. törvény 55. §-a értelmében a segédszemélyzet szolgálati viszonyára irányadóul szolgáló ipartörvény 183. §-ának h. pontja szerint a tengeri hajózás az ipartörvény Dr. Szende: Hiteljog. I. 9