László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. I. kötet (Budapest, 1929)

vn r ő l", mely, mint e munka ,.Bevezetés"-e, messze túlszárnyalja az ilyenkor szokásos tartalmat. Ez a magvas, tömör, mélyenszántó tanulmány rámutat annak jelentőségére, hogy mily értéket jelentenek a hiteljogi törvények a jogtudományban és a jogtudománynak, s kijelöli a helyét és leméri az értékét a hazai és a nemzetközi irányoknak és ideáknak. B o z ó k y Géza, — a szó legnemesebb értelmében konzervatív és konstruktív jogász — mint utópisztikus ábrándot, a hiteljog nemzetközivé válását és egyetemes érvényét látja meg. S valóban, ez elől szemet hunynunk már nem szabad, mert ami ma utópisztikus ábránd, az talán már holnap reális valóság lehet. A hiteljog már ma is a nemzetek békés érintkezésének egyik legerősebb támasza. * A magyar jogi szakirodalom azon szegmentumában, melyhez jelen mű is tartozik, — s amelyben közreműködni idestova egy tucat erejéig szerencsénk volt — mindenha azt a célt tűztük magunk elé, hogy a jogot alkalmazó jogászközönség mindent megtaláljon műveinkben, ami az illető tárgykörben a napi szükségletnek megfelel, — s ha lehet, még valamivel többet. Tudományos becsre az ilyen liiteratura csak szerény mértékben tarthat igényt. A tudományosság leginkább a rendszerben, a feldolgozás mikéntjében, a szemmértékben és a válogatni tudásban jut kifejezésre. Elvünk, hogy vitás kérdésekben semleges harmadik vagyunk, aki híven regisztrál, a lehetőség határáig maradék nélkül minden jelentékeny jogszabályt