Szende Péter Pál: Pótlás a Magyar hiteljog I. kötetéhez. A „kereskedelmi törvény és a reá közvetlenül vonatkozó joganyag”-hoz (Budapest, 1933)

12 — Elvi határozatok. — kellett és hogy ezek a kiadások a vevő jogtalan elállása folytán kárbavesztek. (850. sz. E. H. 1921. évi december hó 9-én. P. IV. 2574/1921. sz.) ad 398. §. Ha a teljes kocsirakományba feladott árú berakásáról a feladó gondoskodik, akkor a kocsi ablakainak bezárása vagy nyitva hagyása is az ő kötelessége, amennyiben a vasúti fuvarozásra irányadó határozmányok eltérően nem rendelkeznek. [852. sz. E. H. 1927. évi március hó 3-án. P. IV. 5426/1926. sz.) ad 426. §. Utipodgyásznak útközben elveszése egymagában megállapítja a felügyeletre hivatott vasúti közegek vétkes gondatlanságát. A vasút az elveszett utipodgyászért járó kártérítést bizonyos legmagasabb összegre korlátozhatja ugyan, ez a korlátozás azonban a felekkel szemben csak akkor hatályos, ha a Vasúti és Közlekedési Közlönyben történt közzétételén felül a közönséggel alkalmas helyen kifüggesztett hirdetmény vagy a feladónak esetről-esetre figyelmeztetése utján külön is közöltetett. (853. sz. E. H. 1923. évi március hó 21-én. P. IV. 3463/1922. sz.) ad 444. §. A közraktár az árút csak a közraktári jegy (árujegy és zálogjegy) visszaadása fejében köteles kiadni, átruházás, vagy engedmény alapján azonban, a közraktári jegy visszaadása nélkül, az árut kiszolgáltatni nem tartozik. (854. sz. E. H. 1926. évi február hó 18-án. P VII '5383/1925. sz.)