Szende Péter Pál: Pótlás a Magyar hiteljog I. kötetéhez. A „kereskedelmi törvény és a reá közvetlenül vonatkozó joganyag”-hoz (Budapest, 1933)

6 — Elvi határozatok. — érvényesített felbontási okok utólag már csak abban az esetben érvényesíthetők, ha azok a szolgálati viszony felbontása után jutottak a felbontó fél tudomására. (787. sz. E. H. 1928. évi augusztus hó 30-án P. II. 912/1927. sz.) I. A szolgálati viszonynak felmondással való megszűntetése esetén a felmondási idő a nyugdíjjogosultság megállapításához szükséges időbe beszámítandó. (788. sz. E. H. 1926. évi május hó 6-án P. II. 6896/1925. sz.) II. Azonnali jogtalan elbocsátás esetén a szolgálati éveknek a nyugdíjigény és a végkielégítés szempontjából való számbavételénél a tényleges szolgálatban töltött időhöz a felmondási időt is hozzá kell számítani. (788. sz. E. H. 1927. évi június hó 24-én P. IL 8687/1926. sz.) A felmondási idő tartama tekintetében a szerződő felek között felmerült vita nem tekinthető a szerződéses kötelezettségnek a munkaadó részéről való olyan megszegésének, amely az alkalmazottat az 1884. évi XVII, t.-c. 95. §-ának b) pontja alapján felmondás nélkül azonnal kilépésre jogosítaná. (789- sz. E. H. 1927. évi szeptember hó 9-én P. II. 3520/1926. sz.) Ha a szerződést pótló szolgálati szabályzat szerint az alkalmazottat csak fegyelmi eljárás rendjén hozott határozattal lehet elbocsátani és ennek ellenére az elbocsátást fegyelmi eljárás nem előzte meg, vagy a fegyelmi határozatot az érdemleges döntést érintő, lényeges eljárási szabályok megsértésével szabálytalanul hozták, a munkaadó a polgári per folyamán