Szende Péter Pál: Pótlás a Magyar hiteljog I. kötetéhez. A „kereskedelmi törvény és a reá közvetlenül vonatkozó joganyag”-hoz (Budapest, 1933)

•92 — Hitelügyi Tanács; kamatrendeletek. — 450/1932. M. E. számú rendelet az Országos Hitelügyi Tanács 4/1932. számú határozatának közzététele tárgyában. A m. kir. minisztérium az 1931: XXVI. t.-c. 2. §-ában ka­pott felhatalmazás alapján a következőket rendeli: 1. §. Az Országos Hitelügyi Tanács az 1932. évi január hó 21. napján tartott ülésében, az egyes hitelügyi kérdéseknek szabályozása tárgyában kiadott 5.610/1931. M. E. számú ren­delet 7. §-ában reáruházott hatáskörben a következő megálla­pításokat határozta el: L í1) Az Országos Hitelügyi Tanács az 5.610/1931. M. E. számú rendelet 7. §-a alapján a bírói úton érvényesíthető ka­mat legmagasabb mértékét, amely eddig a hivatkozott rende­let 6. §-a szerint a tőkének évi 12%-át tette, általában a tőké­nek évi 11%-ában állapította meg. A Pénzintézeti Központ I. kúriájába tartozó pénzintézetek kölcsönkövetelései után — az alább következő (2) bekezdésben meghatározott váltóleszámí­tolási kamatláb kivételével — a bírói úton érvényesíthető ka­mat legmagasabb mértékét a Tanács évi 10^%-ban állapította meg. (2) A bírói úton érvényesíthető kamat legmagasabb mér­téke a pénzintézetek egymásközti váltóleszámítolási ügyletei után 1. amennyiben a váltót a Pénzintézeti Központ I. kúriá­jába tartozó pénzintézet számítolja le, évi 8%%; 2. amennyiben a váltót a Pénzintézeti Központ II. vagy III. kúriájába tartozó pénzintézet, vagy a Pénzintézeti Központ kötelékébe nem tartozó pénzintézet, vagy bank- és pénzváltó­üzlettel foglalkozó más bejegyzett cég számítolja le, évi 9%; 3. amennyiben a váltót az Országos Központi Hitelszövet­kezet a tagjai sorába tartozó szövetkezetnek számítolja le, — figyelemmel arra, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet az (*) bekezdés alá eső ügyletekkel nem foglalkozik — évi 9H%. II. Az Országos Hitelügyi Tanács takarékpénztári betéti könyvre, folyószámlára, vagy pénztárjegy ellenében elhelyezett betétek kamatának felső határát (még pedig, amennyiben az esetleges betéti kamatilletéket és a folyószámlailletéket a pénz­intézet a sajátjából fizetné, ennek a beszámításával) a követ­kezőkben állapította meg: í1) a Pénzintézeti Központ I. kúriájába tartozó pénzinté­zetek budapesti főtelepeinél és budapesti fiókpénztárainál el­helyezett betétek után:

Next

/
Thumbnails
Contents