Nizsalovszky Endre (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet. Dologi jog (Budapest, 1928)

36 Mt. 432. §. Kisajátítási törvény 23. §. értéke a föld ériekéhez hozzácsatolandó és a kisajátító ezen szolgálmányok egyenértékének megfizetésére is kötelezhető lenne, mert ilyképen a hivek elvállalt kötelezettségeik alól minden hozzájárulásuk nélkül menekülnének. (C. 1887. július 12. 3471. sz. a.). Az 1881. évi XLI. t.-c. akként rendelkezik ugyan, hogy a kisajátítás által okozott kár megtérítésére az a vállalat köteles, amely vállalat részére a kisajátítás engedélyeztetett és a kisajátási jog átruházás tárgyát nem képezheti, mindamellett sem törvénybe, sem törvényerejű rendeletbe nem ütközik az, hogy valaki, a részére kötelezett ellenszolgáltatás fejében, a jogosult javára a kisajátításnak saját kockázatára és költségén leendő keresztülvitelére vállalkoznék, mely esetben a kockázatot vállaló fél és a kisajátítást szenvedő között közvetlen jogviszony keletkezvén, a kockázatot elvállaló félre az a személyes jogi kötelem hárul, hogy a kisajátítás által okozott kárért a kisajátítást szenvedőt kártalanítsa; minthogy pedig a felebbezési bíróság tényállása szerint alperes a zsibó-nagybányai helyi érdekű vasút építési vállalat javára történt kisajátításnál mint kisajátító, tehát saját személyében járt el. annálfogva helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, mely szerint a kisajátítás által a kisajátított területen álló függő termésben okozott kárért alperes személyes kártérítési kötelezettségét megállapította, valamint helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése is, hogy a kisajátítás alá nem vont területen az építési anyag átszállítása által a termésben okozott kár megtérítésére alperest kötelezte: mert a felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint a vasútépítési vállalat építkezésének kivitelére alperes vállalkozott és a kisajátítás alá nem vont területen felp. lucernaföldjén, az építési anyagoknak szállítása közben a kárt alperes alkalmazottjai okozták, következően a felebbezési bíróság jogi döntése megfelel annak az általánosan elfogadott jogszabálynak, hogy a munkaadó az alkalmazottjai által a munka teljesítése közben okozott kárért felelős. (C. 1901. máj. 30. L G. 186. M. 18317.). A tábla határozata helybenhagyatik, mindazonáltal annak az indoknak a mellőzésével, mintha a szomszéd birtokosnak okozott hátrány a kisajátítási eljárás során kártalanítható nem volna, és még azért, mert a szóban forgó villamos vasút közúton vezettetik, a közúti közlekedés által okozott zaj növekedése pedig kártalanítás okául nem szolgálhat. (C. 902. jul 2 3554.). Abban az esetben, ha a szabályozás már akként terveztetett, hogy az illető uton a villamos-vasuti közlekedés berendezhető legyen, s így az ut lejtszinének megállapítását a villamosvasutnak vezetése tette szükségessé, a fenmaradt teleknek megfelelő lemélyítésével járó hátrányok a létesített műtárgy közvetlen következményekép állottak elő és így az 1881: XLI. t.-c.