Nizsalovszky Endre (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet. Dologi jog (Budapest, 1928)

Mt. 49G—491. §§. Birtokos ellenkövetelései. 227 A jóhiszemű birtokos a beszedett hasznokat kiadni nem köteles s azokból csak a fenntartási és a rendes gazdálkodás szerint a dolog hozadékából fedezhető szükséges költséget köteles viselni; egy kigödrözött szántóföldnek feltöltésével és újra termöképessé tételével felmerült költség pedig ezeket meghaladja s így eme költséget a jóhiszemű birtokos a rendes jövedelemből fedezni nem köteles, ha pedig fedezte, azok megtérítését a tulajdonostól, akinek a beruházás javára szolgált, követelheti. (C. 1917. jun. 20. P. V. 1482/1917. sz. — M. Dt. XI. 281. 1.). 490. §. A birtokos a tulajdonostól követelheti oly birtokelődje költségének megtérítését is, akinek ő egyúttal jogutódává lett; az ily költség megtérítését abban a mértékben lehet követelni, amelyben a birtokelőd követelhette volna, ha ő köteles a dolgot kiadni. Oly költség megtérítését, amelyet a dolog kiadását követelő tulajdonosnak tulajdonszerzése előtt fordítottak a dologra, csak akkor lehet követelni, ha a dolog kiadását követelő tulajdonos tulajdonának szerzésekor tudta vagy csak súlyos gondatlanságból nem tudta, hogy a költséget nem a volt tulajdonos forditota a dologra, vagy ha a tulajdont ingyenesen szerezte. A jogutódlást a birtokos ellenköveteléseiben fennálló jogunk is ismeri. Nincs akadálya, hogy a gyakorlat a §-ban megjelölt irányban fejlődjék. Utódlás a birtokban: Mt. 453. és 553. §. Alp. a kérdéses ingatlant jóhiszemüleg szerezte s így az általa, ill. jogelőde által az ingatlanba tett beruházások megtérítését követelni jogosítva van . . .; alp. az ingatlan kibocsátására a beruházások értékének felp. által leendő megtérítésének feltétele alatt volt csak kötelezhető . . . (C. 94. jun. 6. 6071. M. 12.176.). 491. §. A jóhiszemű birtokos sem követelheti annak az ellenértéknek megtérítését, amelyet ő a dolog birtokának megszerzéséért birtokelődjének szolgáltatott. Aki azonban ingó dolgot jóhiszeműen oly körülmények között váltott magához, amelyeknél fogva valószínű, hogy a tulajdonos a dolgot különben egyáltalában nem, vagy csak nehézséggel szerezhette volna vissza, a dologra fordított szükséges költségként követelheti annak méltá15*