Nizsalovszky Endre (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet. Dologi jog (Budapest, 1928)

nítése módjára" vonatkozó határozmányai, hanem kell, hogy fentartva legyenek a telekkönyvezett ingatlanokon való összes jogoknak nemcsak szerzésére és elidegenítésére, hanem változtatására és megszűnésére vonatkozó határozmányok is, amint a birói gyakorlat az idézett szakaszt elejétől fogva tényleg ily tágabb értelemben alkalmazta. Másrészt pedig a kérdéses rendelkezés határozatlan, annyira, hogy annak alapján alig lehet biztosan megjelölni az osztrák ptkönyv ama szabályait, amelyek minálunk még törvény erejével birnak; és alig lehet biztosan meghatározni eme jogszabályok alkalmazhatóságának körét. Ez a határozatlanság leginkább onnan van, hogy az osztrák ptkönyv — ami egyébiránt nagyrészt a dolog természetében fekszik — számos jogszabályt közösen állít fel az ingó dolgokra a telekkönyvezett s a nem-telekkönyvezett ingatlanokra, illetőleg a telekkönyvben jegyzett és be nem jegyzett jogokra nézve. Ily közös jogszabályok vannak a 294. §-ban a tartozék meghatározása, a 355., 356. §-okban a tulajdonszerzés tárgyi és anyagi lehetősége, a 361. §-ban a közös tulajdon, a 405., 414— 416. §-okban a növedék által való tulajdonszerzés, a 447. §-ban a zálogjog meghatározása, a 449., 450. §-okban a zálogjog cime, a 457. §-ban a zálogjog tárgyi terjedelme, a 458. §-ban a záloghitelező joga a zálog elégtelenségének felfedezésekor, a 467— 469. §-okban a zálogjog elenyészése, a 472. §-ban a szolgalmak meghatározása, az 504—508. §-okban a használat, az 509—513., 517—520. §-okban a haszonélvezet, a 524., 527—529. §-okban a szolgalmak megszűnése, az 1392—1399. §-okban az engedmény s ezzel kapcsolatosan a zálogjog átruházása, az 1451—1465., 1471—1473., 1475., 1477—1482., 1484—1488., 1493—1499., 1501., 1502. §-okban az elévülés és az elbirtoklás tekintetében. Ez a felsorolás nem tart igényt arra, hogy teljesnek tekintsük; de az idézett szakaszok elolvasása is mindenkit meggyőzhet arról, hogy sokszor merő lehetetlenség „a telekkönyv tárgyát képező dolog szerzésére vagy elidegenítésére", illetőleg a telekkönyvezett ingatlanokra való jogok szerzésére, elidegenítésére, változtatására és megszűnésére az osztrák ptkönyv jogszabályait, ellenben másnemű dolgokra vagy dolgokon levő jogokra más, talán ellenkező vagy legalább eltérő irányú jogtételeket alkalmazni. Lehetetlenség ez főleg abban az esetben, amikor a különnemű dolgokra vagy jogokra vonatkozó, de egyébként azonos természetű jogkérdést egy ügyben kell, de a jogegység létesítése s megóvása tekintetéből lehetetlen olyankor is, amikor más-más ügyben kell eldönteni. Ennek természetszerű folyománya, hogy Magyarország ama részében is, ahol ,,a magyar polgári anyagi magántörvények" vissza lőnek állítva, dologjogi tekintetben — a viszonyok kényszerítő hatása alatt — az osztrák ptkönyv határozmányai előnyeikkel és hátrányaikkal nemcsak a telekkönyvek tárgyát ké-