Nizsalovszky Endre (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet. Dologi jog (Budapest, 1928)
MÁSODIK RÉSZ. Dologi jog. Bevezetés.*) /. Jogtörténeti visszapillantás. Az 1848: XV. t.-c. megalkotásáig dologjogi intézményeinket túlnyomó részben az ősiség szelleme hatotta át; az őssiég szabta meg a dologjogi szabályok képzésének és a birói gyakorlat fejlődésének irányát annyira, hogy a törvényhozás, a midőn a minisztériumot a polgári törvénykönyv kidolgozására utasította, előrebocsátandónak találta annak kijelentését, hogy ,,az ősiség elvileg eltörültetik", és szükségesnek találta a kidolgozandó polgári törvénykönyv alapjául „az ősiség teljes és tökéletes eltörlését" tüzetesen megjelölni. Az 1848. előtti törvényeink és egyéb jogszabályaink dologjogi tekintetben majdnem kizárólag a királyi és nádori adományok rendszerével, az ebből származtatott háramlási joggal, a statutióval, az ellenmondással, az adományos és nem adományos, a fi- és leányági javak és az ezektől származó jogviszonyok közötti különbséggel, a leánynegyed jogával és a hajadoni joggal, mint a fiágiság kifolyásaival, a fekvő javak átruházhatóságának korlátoltságával és az átruházás megtámadásával, a fekvő javak időleges eladásával, azok elzálogosításával és a mindezekkel rokon vagy kapcsolatos anyaggal, tehát olyanokkal foglalkoztak, a miknek az ősiség eltörlése *) Ez a bevezetés a magyar általános polgári törvénykönyv 1900. évi első szövegének Imling Konrád dr. kidolgozta dologjogi részéhez készült általános indokolásból (4. s. kk. 11.) van átvéve. Az összefoglalás végén közölt jogszabályösszeállítást azért nem egészítettem ki az ujabb jogszabályokkal, hogy ezzel az átvett mű eredeti alakját ne sértsem. E könyv tartalomjegyzéke az ujabb jogszabályok felsorolására amúgy is kiterjed. Azt viszont szükségesnek tartottam, hogy az érintetlenül hagyott felsorolásban, —• amely ma már inkább csak történelmi értékű, — a Mt. megfelelő §-ait is idézzem az első szöveg §-a mellett. Dr. Nizsalovszky: Magánjog II. 1