Nizsalovszky Endre (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet. Dologi jog (Budapest, 1928)

170 Mt. 457—458. §. Birlaló. Tilos önhatalom. tátik át, az alhaszonbérlö olyannek tekintetik, mint aki a haszonbér tárgyát csakis a főhaszonbérlő jogán és nevében birtokolja, miből következik, hogy ha a tulajdonos s a főhaszonbérlő között a haszonbéri viszony bármi okból megszűnik, megszűnik egyszersmind az alhaszonbérlö birtoklási joga is. E megszűnt jogba való visszahelyeztetés iránt indított keresetnek tehát jogalapja nincs; mert abból, hogy elsőrendű alperes és felperes közt létrejött alhaszonbéri viszonyról tudomással birt, és hogy az esedékes haszonbért felperestől elfogadta, ha e körülmények bizonyítottaknak tekinthetők lennének is, nem vonható le az a következtetés, hogy elsőrendű alperes az alhaszonbéri szerződést elfogadta és ezáltal közte és felperes közt szerződéses viszony létesült volna, hanem csak az, hogy a haszonbérlet tárgyának T. S. nevében és jogán birtoklása ellen kifogása nem volt, aminthogy miután az alhaszonbérbeadás megtiltva nem volt, nem is lehetett. (C. 90. aug. 21. 7006.) — Az alhaszonbérlőnek is joga van az albérbeadóval szemben sommás visszahelyezési keresetet indítani birtokháborítás miatt (itt: felmondás nélküli kimozdítás az albérletből idő előtt.) (C. 92. aug. 17. 7374.) 457. §. A birlalót a birtokos ellen birtokvédelem nem illeti. Fennálló jogunkban nem feltétlen szabály, de csak annyiban nem az, amennyiben a fennálló jog birlalónak tekint olyan személyt is, aki a Mt. szerint albirtokos. V. ö. Mt. 445. §-t és az ott szereplő utalásokat. 4. Önvédelem és önsegély a tilos önhatalom ellen. 458. §. Tilos önhatalom ellen, amennyiben elhárítására szükséges, a birtokos erőszak alkalmazásával is védekezhetik. Tilos önhatalmat gyakorol az, aki a birtokost a törvény külön engedélye nélkül a dolog birtokától megfosztja vagy a dolog birtokában háborítja. A fennálló joggal megegyezik. Háborításra v. ö. Mt. 462. és 495. §. Nemcsak azon cselekmények képeznek birtokháborítást, amelyeknél fogva a tényleges birtokos erőhatalommal vettetik ki a birtokból, hanem azok a tények és kijelentések is. amelyekből kétségtelenül kitűnik az a szándék, hogy azokkal az illető fél a birtok feletti rendelkezést a tényleges birtokossal szemben a saját jogkörébe kívánja vonni, vagy annak birtoklási jogát korlátolni. (C. 6936/917. Gr. XVII. 295.)