Nizsalovszky Endre (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet. Dologi jog (Budapest, 1928)

154 Mt. 439. §. Hitbizományok. működésre fogad fel, személyes kötelezettség nem származik. (Dtár III. f. XX. 123.) Az 1881: LX. t.-c. 208. §-a értelmében tkvi bekebelezés és előjegyzésnek helye csak azon esetben van, ha a haszonélvező haszonélvezeti joga tkvileg be van jegyezve. Hitbizományi haszonélvezőre nézve, habár az őt a hitbizományi intézmény és az 1869. ápr. 7-i min. rend. értelmében meg is illetné, tkvileg kitüntetve nem lévén, csak az érintett tv. 213. §-ában de nem annak 208. §-ában elöszabott eljárás alkalmazható. (C. 83. aug. 14. 5219. M. 5549.) A hitbizományi biróság hatásköre szigorúan körvonalazva lévén, az csak a kétségtelen hitbizományi javakra terjed ki, miért is múlhatatlanul szükséges, hogy az illető javak hitbizományi minősége a tkvi rdts. 54. §-a szerint azokról fölvett tkv. teher lapján határozottan és kétségtelenül kitüntetve legyen. (Smsz. 73. máj. 23. 5633. §. 3465.) A hitbizományi ingatlan tulajdonjogára irányuló kereset a hitbizományi gondnok és a várományosok perbevonása nélkül érdemben el nem birálható. (Magánjogi Döntvénytár 1907. évi 222. 1.) (C. 1907. május 17. 4542/1906. sz.) Annak a kérdésnek a megállapítása, hogy van-e felpereseknek kereseti joga arra nézve, hogy mondassék ki itéletileg, miszerint a hitbizományban az alpereseket általában, különösen alperest a legközelebbi várományosi jog meg nem illsti, dacára, hogy alperesek a felperesek kereseti joga ellen emelt kifogást, elejtették, hivatalból vizsgálandó. (C. 911. márc. 14. 98. sz. Ü. L. 12 911. sz.) Mindaddig, mig az 1868: LIV. t.-c. 22. §-a Ítélkezésüket meg nem szüntette, Magyarországon a gyermekek törvényességének kérdéséről az egyházi bíróságok ítélkeztek. A római katholikusok pereiben eljáró szentszékek pedig ítélkezésüknél a corpus juris canonici szabályait alkalmazták. Statust érintő jogcselekmények joghatását az egymást követő, egymástól el is térő jogszabályok váltakozásától függővétenni nem lehet, sem pedig attól, hogy valamely ilyen jogcselekménynek jogi hatása mely időben kerül megbirálás alá. A házasságon kivül született gyermekre is csak a házasságtörésben történt fogantatásnak tüzetes bebizonyítása és megnyugtató megállapítása után alkalmazható a törvénynek az a rendelkezése, amely a házasságtörésből származott gyermeket a törvényesítés jogkövetkezményéből kirekeszti. Ennek bizonyítása nélkül a gyermeket nem lehet törvénytelennek tekinteni, Dusztán azon az alapon, hogy az atya a gyermek vélelmezett fogantatási idejének egy részében érvényes házassági kötelékben állott. A magyar bírói gyakorlatban kialakult és az 1911:1. t.-c. 269. §-ában tételes szabály alakjában is kifejezésre jutott felfogás szerint: azokat a tényeket, amelyek a jog megállapítására