Nizsalovszky Endre (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet. Dologi jog (Budapest, 1928)

Mt. 433. §. Forgalmon kívüli dolgok. 115 szében régi időre visszavezethetően temetkezési célra szereztetett; nemkülönben az immár nem vitás abból a tényből, hogy a kereseti ingatlanon a tulajdonostársak némelyikének hozzátartozói tényleg eltemettettek és pedig ujabb időben is és azon az ingatlanon tényleg sirok vannak, meg kell állapítani azt is, hogy a kereseti ingatlan a valóságban is használatban levő temető. A temető fogalma, akár köztemető, akár magántemető forog szóban, úgy önmagában, mint különösen az 1876: XIV. t.-c. határozmányai alapján közegészségügyi tekintetekből hatósági felügyelet és ellenőrzés alá tartozóságnál fogva kizárja azt, hogy arra a korlátlan tulajdonra vonatkozó magánjogi szabályok alkalmaztassanak és nevezetesen az a kereset értelmében a tulajdonközösség megszüntetése végett birói árverés tárgyává tétessék. De eltekintve ezektől, a kereseti kérelem az ezzel szemben homloktérbe lépő anyagi jogszabályoknál fogva sem foghat helyt. Anyagi jogszabály ugyanis, hogy ha többen valamely dologra nézve oly célzattal és oly közös akarattal létesítenek közösséget, hogy a közös dolog meghatározott rendeltetéssel szolgáljon közös használatul, ez a megállapodás nemcsak az abban közvetlenül résztvett tulajdonostársakra, hanem ha a rendeltetés és cél — mint a fennforgó esetben — állandó és nyilvános jellegű, amiről tehát a jogutódok is tudomást szerezhetnek, az a jogutódokra is kötelező s így addig, amig a dolog a közös akarattal megállapított rendeltetésre szolgál, egyik tulajdonostárs sem jogosult ahhoz, hogy a közösség megszüntetését, a közösen megállapított rendeltetés nyilvánvaló meghiúsításával az összes tulajdonostársak egyértelmű megállapodása nélkül egyoldalúan szorgalmazhassa. (Kassai tábla 1913. okt. 14. C. 318. sz. a. Té. XVIII. 421. 1.) A gör. kel. egyházakban a templomszékek magántulajdon és átruházás tárgyát nem képezik ... A bíráskodás ebben a kérdésben a közigazg. hatóság elé tartozik, melyet csak az egyházi hatóság vehet igénybe, magánegyén nem . . . (C. 95. jul. 16. 1014. M. 12220.) A kereset nyilvános közlekedési útból elfoglalt terület visszabocsátására van irányozva. Miután pedig a közlekedési utak feletti felügyelet és rendelkezés a közigazgatási hatóság jogkörébe és nem a polgári bíróság hatáskörébe tartozik: e pernek tárgya felett bíróság nem Ítélhet, mit sem változtatván ezen az a körülmény, hogy a verőczei és a Kismaros községi útvonalból elfoglalt területnek felperes község által eladása a vármegye által jóváhagyatott, mivel ezzel a közigazgatási hatóság jogköréhez tartozó rendelkezési jog meg nem szűnt, annál kevésbbé ruháztatott a bíróságra, aminthogy az át nem is ruházható. (C. 90. máj. 29. 752.) Az a tény, hogy valaki a másnak magánjogaiba ütköző jogsérelmet a nyilvános közlekedésre szánt utca egy részének 8*