Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XL. kötet (Budapest, 1895)
56 Vádlottnak semmi oka sem volt, hogy azon éjjelt káros istállójában töltse. A felügyelet akkor a kocsisok tisztje volt ; igy vádlott nyugodtan maradhatott volna apja házánál és ez utóbbi, ha bosszút nem forral, sokkal indokoltabb lett volna, tekintettel arra, hogy szolgálata másnap úgyis megszűnendő volt. Vádlott visszatérését valótlannak bizonyult cénynyel indokolta, hogy t. i. apja megverte. A káros megpillantására sirva fakadt és bocsánatot kért, hogy neki kárt okozott és azzal mentette magát, hogy őt a szakácsné méltatlanul üldözte. A miként a vádlott a tett elkövetését elbeszélte, hogy t. i. a tehénólban a padlás ajtón felment és ott a szalmát meggyújtotta, megegyezett a községi elöljáróság azon leletével, hogy véleményük szerint a tűznek ott kellett kiütni, mert a gerendák ott égtek el legjobban ; továbbá Klein Pinkász tanú azon előadásával, hogy azon istálló ajtaja omlott be leghamarább. Mindezekhez járulván az, hogy vádlott maga beismeri, hogy utoljára ő volt a marhaistállóban, s hogy az ő onnan való kijövetele után Andrei Jon kocsis mindjárt gyanús neszt hallott, rövid időre pedig tüzlárma keletkezett, vádlott bűnösségét elismerni kellett. Az elkövetett cselekmény a 413. §. 1. pontja szerint minősül, miután a felgyújtott épületben emberek tartózkodtak. (1894 május 2. 1598. sz. a.) A temesvári kir. itélő tábla: Az elsőbiróságnak Ítéletét megváltoztatja és vádlottat az ellene emelt vád és következményei terhe alól felmenti, azonban a vizsgálati fogságot fentartja. Indokok: Vádlott tagadja, hogy sértett félnek leégett istállóját felgyújtotta volna és e vádbeli cselekménynek a vádlott által való elkövetését bizonyító szemtanúk nincsenek ; vádlott által e tekintetben bíróságon kivül tett beismerés alapján pedig a gyújtogatás vádlottnak terhére bizonyítottnak el nem fogadható ; mert a vádlott, jóllehet a beismerést bíróságon kivül több izben ismételte, azt mindannyiszor vissza is vonta ; s mert akkor, mikor a csendőrök által a tett színhelyére vezettetett és a felgyujtás helyét megjelölte, kezei össze voltak kötve ; tehát az ezzel az alkalommal tett beismerés nem szabad akarat elhatározásból, hanem a