Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XL. kötet (Budapest, 1895)

^2 az örökhagyónak a végrendelet alkotása után a nevezett tanuk előtt nem is együttes jelenlétükben, de különböző alkalommal tett egyes nyilatkozatai már magokban véve sem fogadhatók el döntő bizonyítékul arra nézve, hogy a végrendelet alkotásánál mi volt az örökhagyó szándéka s mi értelmet kivánt ő tulajdonítani a végrendeletről készült okirat egyes kitételének ? és mert különben is Jevremovits Milos tanúnak az a vallomása, mely szerint az örökhagyó előtte egy alkalommal kijelentette, hogy vagyonának azt a részét, a melyről még nem rendelkezett és a melyet még szerezni fog. testvére, Popovits Márk gyermekeinek fogja hagyni, nem vág össze mindenben Bradits Mária tanú vallomásával, mely vallomás szerint előtte örökhagyó azt jelentette ki, hogy azért nem rendelkezik a végrendelet alkotása után szerzett vagyonáról, mert azt akarja, hogy az testvére gyermekeire szálljon. Ezeknélfogva a nevezett tanuk vallomásai az alapperben kihallgatott Popovits B. István tanú vallomásának együttes figyelembevételével sem képeznek oly bizonyítékot, mely alkalmas volna az anyaperben hozott ítélet alapjának megdöntésére. 9Igényperben az, hogy az igénylő nő végrehajtást szenvedett férjével közös háztartásban él, nem zárja ki, hogy a nő saját pénzén nyitott üzletének kizárólagos tulajdonosa és mint ilyen, az 1881. évi LX. tcz. 49. §-a alapján lefoglalt üzleti ingóságokra tulajdoni igényét érvényesítse. Ez esetben azonban az igénylő nő bizonyítani tartozik, hogy az üzletbe az ő pénze lett befektetve és hogy az áruk az ő pénzén szereztettek. Egyedül az a körülmény, hogy az üzlet a nő nevének czége alatt vezettetik, és hogy az áruszámlák a nő nevére vannak kiállítva, nem bizonyítja a nő kizárólagos tulajdonjogát. (1894 június 8. 4065. sz. a. 1 A szilágysomlyói kir. járásbíróság: Veverán József ügyvéd által képviselt Brüll Károly és Nasch Mari felpereseknek,