Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XL. kötet (Budapest, 1895)

10 állt, mely szavakkal nyilván a szőllőkapu közelében történt őrállására utalt. Horváth Jánosné szül. Kulcsár Anna hit alatt vallja, hogy a tett elkövetésének éjjelén, midőn férje hazulról eltávozott 2 vagy iV2 óra múlva hazajött és azt mondta ekkor neki, hogy baj van, ő kiáltást hallott és elszaladt ; vallja továbbá, hogy soká feküdtr a mire odajött hozzájuk ifj. Csicseri József és füle hallatára igy szólt férjéhez : «sógor, maga minket ott hagyott» és ezt is mondotta férjének «sógor, maga miatt bajom is történhetett volna, mert maga ott hagyott" ; de kitűnik ezen tanú vallomásából az is, hogy előre sejtette, miszerint férje és társai nem jóban törik a fejőket, mert sirt és azt otthon akarta tartani. Ezek után figyelembe véve még azt is, hogy Horváth János vádlott, ki a vizsgálóbíró előtt kezdetben tagadott, később könnyek között ismételte beismerését és kezdetleges tagadását meg is magyarázta azzal, hogy öreg Horváth Csicseri József, mikor azt szabadlábra helyezték, oda súgta neki, hogy csak tagadni kell ; figyelembe véve, hogy ezen vádlott a végtárgyaláson is fentartotta vallomását, mely kiváló súlyt nyer az által, hogy társai sem terhelték őt, a mikor még beismerésben voltak, soha többet, mint a mennyit ő maga is elvállalt, figyelembe véve, hogy Borda István a vizsgálóbiró előtt is fentartotta, valamint az orvosok előtt is vallomását, a mire nézve semmiképen el nem fogadható az a vallomása, hogy ezt csak félelemből tette volna, mert arra legkevesebb oka sem volt ; figyelembe véve, hogy az I., II. és III. rendű vádlottak is beismerésüket február 12-én és 18-án két izben a helyszínén nem csupán a csendőrök előtt, hanem sok ember jelenlétében tették a legnagyobb nyilvánossággal, holott épen a nyilvánosság az, a mi a végtárgyaláson tett vallomásoknak is különös súlyt ad, mert még a kinzás, ugy a félelem hatása alatt álló terhelt is a sokaság jelenlétében visszanyeri bátorságát és kell, hogy szinte felhiva érezze magát ártatlanságának erősítésére, ha ártatlan, és még inkább vissza kell rettennie attól, hogy annyi ember előtt magára vállalja oly bűntett elkövetését, melyben semmi része sincs : mindezek alapján kétségtelenül bizonyosnak kellett elfogadni, hogy a vádlottak akkor, midőn önmagukat és társaikat is terhel-