Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XL. kötet (Budapest, 1895)

-30 gezett főesküt nem, akkor a kir. ítélő tábla alperest csupán 10 frt töke s kamatának megfizetésére kötelezi, felperest pedig 35 frtra nézve is keresetével elutasítja. Indokok: Alperes maga azt adja elő, hogy felperesnek tényleges belépésre jelentkezésekor oly értelmű nyilatkozat aláírását kívánta felperestől, hogy ő 3 havi próbaidőre oly feltétellel fogadtatott fel, hogy a próbaidő alatt bármikor felmondás nélkül, a próbaidő eltelte után pedig 8 napi felmondás mellett elbocsátható és hogy felperes a nyilatkozatot alá nem irta és alpereshez be nem lépett. Minthogy az 1884 : XVII. tcz. 92. §-a értelmében kereskedősegédek tekintetében a felmondás határideje szerződési megállapodás hiányában hat hét és a főnök a szolgálati viszonyt a 04. §-ban felsorolt okok nélkül csakis előleges hat heti felmondás mellett bonthatja fel : felperes, a mennyiben felfogadása alkalmával az alperesileg vitatott feltételekre nézve megállapodás nem történt, jogosan tagadta meg az elébe tett nyilatkozatnak aláírását és a tényleges szolgálat megkezdését ; alperes pedig az által, hogy a szerződés létrejöttekor meg nem állapított feltételek elismerését kívánta felperestől, a szerződést megszegte és mint ilyen a szolgálati szerződés jogtalan megszüntetése esetére a törvény által meghatározott kár pótlásával tartozik felperesnek, mert az idézett törvény 88. §-a ama rendelkezése, hogy a szerződés csak egy heti próbaidő eltelte után válik kötelező erejűvé, mely nyilván csak a napi vagy hetibér mellett felfogadott szoros értelemben vett iparossegéd személyzetre való tekintettel állapittatik meg, a rendes havi fizetés mellett alkalmazott és törvény alapján hosszabb felmondási időre igénynyel bíró kereskedősegédekre nem nyerhet alkalmazást és így próbaidőnek külön kikötése nélkül a létre jött szerződés azonnal érvényes és a törvényben meghatározott eseteken kivül csakis a kikötött vagy a törvényben meghatározott előzetes felmondás mellett bontható fel. Ez okból az elsőbiróság az alperes által vitatott próbaidő kikötésének bizonyítására kínált és felperes által elfogadott főesküt, mint perdöntő tényre vonatkozót helyesen alkalmazta. Tekintettel azonban arra, hogy alperes azt is vitatta és kívánta e-küvel bizonyítani, hogy felperes 1891. évi márcz. havá-