Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XL. kötet (Budapest, 1895)

95 számú lámpa fénye a i?-vel jelzett pitvar szemben levő falát 1*3 méter magasságban világosítja meg, ha pedig a C-vel jelölt ajtó több ember által elfoglalva van, a vázrajzon /-el jelölt helyen álló magasabb egyénnek arczát, alacsonyabbnak pedig homlokát világítja meg. Ennélfogva a pitvarban volt oly világosság, mely mellett a tanuk a vádlottat felismerték. Ezek szerint nem fér kétség ahhoz, hogy Piszárnak fejére azon ütést, mely annak halálát okozta, Szakala András mérte. Azt azonban, hogy Szakala Piszárt a bűnjelt képező mángorlófával ütötte le, igazolást teljesen nem nyert, mert habár a mángorlófa másnap nem találtatott is a rendes helyén és habár Guranko tanú azt vallotta, hogy Szakala a mángorlófát kivette a helyéről, tekintettel arra, hogy Soltész János — a ki Guranko Annának közvetlen előtte állott — nem látta, hogy Szakala a mángorlófát kivette és Hajmovics Salamon korcsmáros és ennek leánya vallomása szerint a mángorló-rudat egy ember ki sem képes venni, nincs kizárva, hogy Piszár nem a bünjel-fával, hanem valamely más ütőeszközzel bántalmaztatott. Végül a mi a vádlott cselekményének a minősítését illeti, a közvádló vádlottat a Btk. 279. §-ába ütköző szándékos emberölés bűntettében kérte bűnösnek kimondani. A kir. törvényszék az ölési szándékot bizonyítottnak nem találta. A tanuk és maga a megölt özvegye kijelentették, hogy a megölt és vádlott között rosz viszony soha nem volt, egymással Közelebbi ismerettségben nem is voltak, tehát nem volt alkalom sem arra, hogy az egymás iránti gyűlölet kifejlődhessék ; a cselekmény elkövetése előtt szintén nem történt csak szóváltás sem közöttük. Csupán egy mozzanat van, a melyet a közvádló fel is hozott, t. i. az, hogy a tánczmulatságon bizonyos Magura Mihály figyelmeztette Szakalát, hegy ne engedje Piszárt tánczolni, mert az Bak Jánost meglopta ; azonban a bizonyításra sem szorul, hogy e figyelmeztetés magában az ölési szándékot meg nem érlelhette. Hanem igen e figyelmeztetés a később egy kissé ittassá vált Szakalánál nem maradt minden hatás nélkül és ez késztette őt arra, hogy Piszárt megveri, bántalmazza, tehát szándéka csakis bántalmazásra, vagyis testi sértésre irányult és pedig nem is a bűnjel mángorlófával, a mely az élet kioltására