Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XL. kötet (Budapest, 1895)

86 folyamában nem érvényesíttetett ; mert a másodbiróság által ide vonatkozólag kifejtett helyes indokoknál fogva a biztositási szerződés, melyre a kereset alapítva van, azon esetben is, ha felperes a szerződés megkötése időpontjában leégett épületeknek csak fele részben lett volna tulajdonosa, érvényesen köttetvén meg az épületek egészére, a vele közvetlenül szerződött felperessel szemben alperes azt a kifogást, hogy a kártérítési összegből a szerződésben meg nem nevezett tulajdonostársat megillető résznek követelhetésére, arra vonatkozó külön meghatalmazás nélkül felperes jogosultsággal nem bir, sikerrel különben sem érvényesíthetné azért, mivel azon vagyoni hátrány, mely ellen felperes biztosítva volt és a mely őt a tüzeset következtében tényleg érte, csak akkor és az által térül meg, ha felperes azon helyzetbe jő, hogy a kártérítés egész összegével rendelkezhetik és igy — a mi a dolog termé szeténél fogva a tulajdonostárs javára és érdekében is történik — a leégett épületeket helyreállíthatja, de magában az által, hogy a kártérítési összegnek csupán felét kapja kézhez, nem jut azon helyzetbe, hogy a leégett épületeket újból felépíthesse ; mert az, hogy a valamely épületre vonatkozólag ennek egyik tulajdonosa által a dolog természetéhez képest a tulajdonostárs érdekében is kötött, tűzkár ellen biztosító szerződésnél fogva a tulajdonos és illetve biztosított másik társat a biztositóval közvetlenül szerződött tulajdonostárs irányában mily jogok illetik meg és hogy ez azon jogokat tényleg érvényesitheti-e vagy nem, a biztositóra nézve, ki szerződésileg előállott kötelezettségénél fogva a beállott kárt egészben tartozik megtéríteni, közömbös s végre mert alperes még az ártatlansági bizonyítványnak becsatolása után is ragaszkodván azon kérelméhez, hogy felperes követelésével egészben elutasittassék, a pts. 251. §-a értelmében helyesen köteleztetett a másodbiróság által a perköltségnek is megfizetésére. = 546/90. sz. a. is kimondta a Curia, hogy nem bir törvényes alappal a biztositónak arra alapított kifogása, hogy a biztosítottat, ki a nejével közös házat csak maga részére és saját érdekében biztosította, a biztositási összegnek csak fele illetné meg, mert a kereskedelmi törvény 463. §-a értelmében mindenki, ki-