Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)

28 Mihály, utóbb dr. Bartsch Gusztáv ügyvéd által képviselt m. kir. államvasutak alperes ellen 66 frt 93 kr. töke és jár. iránti perében következő ítéletet hozott: Felperes kereshetőségi joga megállapittatván, alperes köteleztetik, hogy felperesnek a kereseti 66 frt 93 kr. tőkét stb. fizesse meg. Indokok: Felperes kereshetőségi jogát megállapítani s alperesnek az iránybani kifogását mellőzni kellett, mert alperes a D. a. engedmény tartalmát és valódiságát nem vonta kétségbe, de másrészt a felperességi jog a fuvarozási szerződésből kifolyólag felperest már az okból is megilleti, a mely okból megilleti Goldmann Sámuelt az engedményezés joga. A per érdemében alperes marasztalandó volt, mert a kihallgatott tanuk kétségtelenül beigazolták, hogy alperes részéről akkor, midőn az összes 13 drb marháról csak egy orvosi látleletet állított ki általánosságban, holott minden egyes marháról külön látlelet lett volna kiállítandó, oly mulasztás követtetett el, melynek következménye volt, hogy a tovaszállitásnál a marhaszállitmánynak több napi vesztegzár alatt kellett maradnia és ezen zár alatt merültek fel felperesnek a marhák ellátásáért számításba hozott és tanuk által is igazolt költségei. Minthogy pedig a B. a. nyugtából kétségtelenül kitetszik, hogy a szállításra feladott állatok egészségi szempontból való megvizsgálását a vasút teljesiti saját közegei által, miként az az állatvédelmi nemzetközi egyezményekben megszabott feltételeknek is teljesen megfelel ; és minthogy az ekként saját közegei által eszközölt vizsgálatért fizetendő dijat felperestől a B. alatti szerint tényleg be is szedte, alperes a vasúti üzleti szabályzat 51. §-a alapján ezzel szemben sikerrel nem védekezhetik s azt sem hozhatja fel mentségül, hogy nem köteles a kisérö levelek, s jelen esetben az orvosi látlelet helyes vagy helytelen voltát ellenőrizni, mert a keresk. törv. 402. §-a ez iránybani felelősségét a legszélesebb körben meghatározza, midőn kimondja, hogy a fuvarozó felel azokért, kiket az elvállalt fuvarozás teljesítésénél alkalmaz, teljesen közömbös lévén, hogy vajon a fuvarozó által alkalmazott személyek az áruszállítás késedelméből eredő kárt vétkes gondatlanságból vagy gonosz szándékkal okozták-e s ezekből kifolyólag az alperesi kifogásoknak már azért sem lehetett