Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)

329 Felperes erre nézve mi bizonyítékot sem szolgáltatott, tekintve, hogy csupán állította azt, hogy ö és alperes a kir. közjegyző által csakis az A I. a. osztályt teljességében akarták a kir. közjegyző előtt kötött egyességbe foglaltatni és ö (felperes) csakis azon hiszemben irta alá a kir. közjegyző által irásba foglalt egyességet, hogy abban egészben az A'l. alatti szerinti osztály foglaltatik ; de ezen állítása a közjegyzői okirattal és alperes tagadásával szemben el nem fogadható annál inkább, mert felperes azt már nem is állította, hogy ő és alperes a kir. közjegyző előtt kijelentették volna azon szándékukat és kérelmüket, hogy az osztály megjételét egészben az A'l. a. értelmében és az akkori tényleges birtoklásnak alapján kivánják megtenni és hogy felperes a kir. közjegyző előtt létrejött és saját anyanyelvén szerkesztett egyesség tartalmát nem értette s azt megértelmezés nélkül irta volna alá. így tehát alperes azt, hogy a kir. közjegyző előtt kötött egyesség az ő szándékával ellenkezőleg és az ő vétlen megtévesztésével jött volna létre, mivel sem bizonyította s ennélfogva, ha felperes részéről esetleg tévedés is forgott volna fen, ez mentő hatálylyal biró lényeges és vétlen tévedésnek, mely a kérdéses jogügyletet érvénytelenné teszi, el nem fogadható, hanem csakis olyannak, mely a felperes gondatlanságából származhatott. A tévedés igazolása végett felperes által felajánlott egyoldalú •és alperesnek kinált föeskü megítélhető nem volt azért, mert azok nem ténykörülmények bizonyítására ajánltattak, illetőleg kináltattak; de e mellett felperes részére a prts 235. §-ában körülirt főeskü azért sem volt megítélhető, mert az általa bizonyítani czélzott tények valószínűsége okszerűen nem következtethető, a mennyiben ha felperes egészben az A'l. alattiban foglalt osztályt akarta volna fentartani, a kir. közjegyzőhöz tárgyalás és osztályos egyesség kötése végett ujabban nem lett volna szüksége folyamodni s a BI. és Cl. a. végzések szerint eszközölt telekkönyvi bekebelezés kiigazitása iránt — ha vele megelégedve nem volt — mindjárt annak eszközöltetése után, vagyis 1880. évben és nem q év múlva, a kereset beadásával tett volna lépéseket. Ezek alapján felperesnek a kir. közjegyzői egyesség ellen felhozott kifogásait mellőzni és azt teljesen érvényesnek kimondani