Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)
296 lés az 1889. évi január 8-án készített és felperes által szintén aláirt hagyatéki leltárban Oláh Sámuel hagyatéki terhe gyanánt lett felvéve, sőt a végrendelettől eltérő fenti megállapodásnak kifejezés adatott az 5331/88. sz. a. hozott és a beügyelt iratok közt levő hagyaték átadó végzésben is, mely felperesre nézve jogerőre is emelkedett. Kétségtelen tehát ezek szerint, hogy ezen kereseti követelés néhai Öláh Sándor hagyatékát többé nem terheli, illetve ennek időközben történt elhalálozása folytán ennek hagyatéka ellen érvényesíthető. Minthogy azonban alperes nem mint Oláh Sámuel örököse lett jelen perbe bevonva, s illetve a kereset nem néhai Oláh Sámuel hagyatéka ellen lett irányítva, felperest ez okból keresetével elutasítani kellett. (1892 decz. 2. 4406. sz. a.) A debreczeni kir. itélő tábla: A kir. járásbíróság ítélete, a mennyiben a viszonkereset tárgyában rendelkezést nem tartalmaz, arra nézve elutasításnak vétetvén, mint nem felebbezett érintetlenül marad, egyebekben azonban megváltoztatik és alperes köteleztetik 150 frt tőkét megfizetni. Indokok: Az 1886 június 26-ik napján elhalt Oláh Sámuelné szül. Tóth Mária és az 1889. évi jan. 4-én elhalt Oláh Sámuel házastársak az 1885. év február 19-ik napján kelt A. alatti közvégrendeletben összes javaikra nézve kölcsönösen egymást nevezvén örökösül, mindkettőjük bekövetkezendő halála esetére egyebek közt a böszörményi 1998. sz. udvarkertes egész házukra az időközben szintén elhalt figyermeküket Oláh Sándort örökösül azzal a kötelezettséggel helyettesitették, hogy ez Sára és Mária nevü nőtestvérei részére mindkettőjük halála esetén együttesen 300 frtot, fejenként tehát 150 frtot tartozzék fizetni. Az előbb elhalt Oláh Sámuelné hagyatékának B. pontja szerint 1887. évi ápril 30-ik napján az akkor még életben volt másik házastárs Oláh Sámuel közbejötte mellett történt tárgyalás alkalmával a kiskorú alperes képviseletében jelen perben is álló özv. Oláh Sándorné a végrendeletet elfogadta és a hagyaték rendezése tárgyában létesült egyeséghez az illetékes gyámhatóságnak jóváhagyásával hozzájárult, ugyanakkor pedig a tárgyalási jegyzőkönyv VI. pontja szerint Oláh Sámuel közös apa, illetve alperesnek