Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)

282 könyv a bíróságok büntető ügyvitele tárgyában 4510/92. sz. a. kiadott igazságügyminiszteri rendelet 111. §-ának harmadik bekezdésével megszabott határidő alatt elkészült s hogy ha esetleg el nem készült volna is: az a peres eljárás lényeges formáinak megsértését (elj. szab. 97. §. b) pont) nem képezné és ezért semmiségi panaszra okul nem szolgálna ; továbbá, hogy a felek semmiségi panasza az elj. szab. 92. és 95. §§. és a fenálló gyakorlat szerint írásban nyújtandó be és indokolandó meg s ennélfogva ezeken kívül csak a hivatalból észlelhető semmiségi okok képezhették volna még elintézés tárgyát, a vádlottak 4575/94. szám alatt beadott semmiségi panaszának elvetését a következők indokolják : 1. A kolozsvári sajtóbiróság területén alkalmazásban levő sajtójogi szabályok törvényessége kétségbe nem vonható, mert azok — a kir. Curia részéről hivatalból megszerzett ügyiratok szerint — a szakminiszterek által az összminiszterium megbízása és O cs. és ap. királyi felsége legmagasabb jóváhagyása alapján adattak ki; nevezetesen az 1871. évi 1498. sz. rendeletek, az 1871. évi márczius 2Q-én kelt minisztertanácsi jegyzőkönyv 6. tétele alatt adott megbízás és O cs. és ap. kir. felségének azon évi június 18-án 1839. sz. a. kelt legfelsőbb elhatározása alapján, az 1885. évi 31482. sz. igazságügyminiszteri rendelet pedig az tzon évi február 27-én kelt minisztertanácsi jegyzőkönyv 10. pontja és O cs. és a kir. felségének 1885. évi jun. 18-án 2230. sz. a. kelt legfelsőbb elhatározása, valamint az 1885. évi július 8-án kelt minisztertanácsi jegyzőkönyv 7. pontja alapján törvényesen bocsáttattak ki. 2. Az esküdtekkel szemben az elfogultság iránti kifogás a visszavetési jog keretében lett volna érvényesítendő, de különben is az esküdtek ketteje, kiket dr. Ratiu János ellen benyújtott fegyelmi panaszuk miatt a vádlottak különösen kifogásoltak, az esküdtek határozatának meghozatalában részt sem vett. Az a körülmény pedig, hogy az esküdtek között állítólag csak három jogképzett egyén volt, az elj. szab. 6. §-ára való tekintetből teljesen közönyös. Semmi bizonyíték sem hozatott fel ama panasz támogatására, mintha az előbb emiitett fegyelmi panasz az esküdtek között ki-