Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)

247 Es habár az állomásfőnök az eset alkalmával szolgálati egyenruhát viselt s a vádlott beismerésével bizonyítva van, hogy ö az állomásfőnököt már több izben látta és ismerte, sőt az állomásfőnök már azelőtt három izben volt az ő üzletében és egy alkalommal, mint a jelen esetben is, szándékában volt, az ajtófélre alkalmazott villamos csengetyü használata mellett jutott be az üzletbe, habár megállapittatott, hogy a vádlott akkor is lőtt az állomásfönökre, midőn az tőle alig 5 lépés távolságban, a lámpa közvetlen közelében és világosságában állott s a 9. naplószám alatti helyszini szemlejegyzőkönyvben megállapittatott, hogy ezen távolságban a vádlottnak az állomásfőnököt fel kellett ismernie, s habár Fokvári Mária és Varga Júlia tanuk vallomása szerint ők az állomásfőnököt, ha azelőtt ismerték volna, az eset alkalmával is bizonyára felismerik, sőt a Lakai János és Pap Róza tanuk •eskü alatti vallomása szerint az udvar és a ház előtti lámpa világa mellett a konyhaajtóból, a honnan vádlott a lövéseket intézte, a villamos csengetyü gombjával ellátott ajtó előtt álló alak feltétlenül felismerhető, a kir. törvényszék mindezek daczára a vádlott tagadásával szemben, a lélektani indok hián)ában nem találta teljes megnyugvással megállapíthatónak, hogy a vádlott az eset alkalmával az állomásfőnököt felismerte volna. Bebizonyitottnak veszi azonban minden kétséget kizárólag azt, hogy a vádlott a cselekményt, az emberi élet kioltására irányzott cselekményt, szándékosan követte el. Mert habár vádlott azt hozza fel védelmére, hogy ő cselekményét félelmében, pusztán önvédelemből követte el, még ha bizonyítottnak vétetik is, hogy hónapokkal azelőtt ismeretlen tettesek lámpáját és ablakát betörték, kamáráját pedig egy alkalommal feltörni megkisérlették, mindezek, de. különösen az eset körülményei nem indokolhatják oly nagymérvű félelem fellépését, mely a vádlottat szabad akarat-elhatározási képességétől megfosztotta volna. Tény ugyanis, hogy a vádlott csengetésre ment ki a szalonból, tudva azt, hogy a csengetést nem csak a neje szobájából, de a térrajzon O.-val jelölt ajtóra alkalmazott csengetyütől is származhatik ; tény, hogy tudta azt, hogy ezen csengetyüt vendég is hasz-