Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)

*77 esetére, a tlkvi rdts. 75. §-ában foglaltak teljesítése a bekebelezett tulajdonos ellen jogot nyert összes érdekeltek perbevonása által eldönthető lett volna. Ily körülmények között tehát a bíróság a fentebb érdekelt felek perbevonása, illetve azok nyilatkozatainak kivétele nélkül a pert teljesen és eredményesen el nem bírálhatván, felperesek keresetükkel elutasitandók voltak. Az 1881. évi LIX. tcz. 17. §. értelmében joga van ugyan a bíróságnak a bizonyítás kiegészitését is elrendelni; de tekintve hogy a jelen esetben harmadik személyek jogai lennének eldöntendők, kik pedig perben nem állanak, így tehát az intézkedés mellőzendő volt. (1892 május 20. 1012. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla : Az elsöbiróság ítéletét a kereset elutasítására nézve helybenhagyja, a mennyiben azonban a felperesek a tulajdonjogi előjegyzés végrehajtás utján való törlésének tűrésére köteleztettek, megváltoztatja és az ügygondnokot erre vonatkozó kérelmével elutasítja. Indokok: Helyben kellett hagyni az elsöbiróságnak a felperesi keresetet elutasító ítéletét, mert a felperesek az első telekkönyvi tulajdonos Papp Gergelynek B. 21. illetve 25., továbbá 22., 23., illetve 26. és 27. alatt bejegyzett jogutódait perbe nem vonták és igy az előjegyzés igazolása a perbe nem idézett telekkönyvi jogutódokat kötelezően kimondható nem volt. Hasonlóan helyben kellett hagyni a felperesnek a perköltségben való marasztalását az 1868: LIV. tcz. 251. §-a alapján, de a felperesek terhére megállapított ügygondnoki díjból álló perköltség összegét a felperesek kifejezett felebbezéséhez képest le kellett szállítani; mert hogy az ügygondnok az ügy érdekében levelezést folytatott volna, ki nem mutatta, de sőt azt sem emiitette fel, hogy kivel folytatott ilyen levelezést, az egyszeri tárgyalással összekötött munkálathoz képest pedig az elsőbiróságilag megállapított díjösszeg tulmagasnak jelentkezik. Végül az ítélet vonatkozó részének megváltoztatásával el kellett utasítani az alperes ügygondnokot a kérdéses tulajdonjogi előjegyzés törlésére vonatkozó kérelmével ; mert a felperesek csak alaki szempontból utasíttattak el keresetükkel és a tulajdonjogi előjegyzés igazolása tárgyában érdemi ítélet nem hozatott; a tkvi rt. 100. §-ának rendelkezése tehát jelen esetben nem alkalmazható. Döntvénytár, uj folyam. XXXIX. 12