Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)

164 lott a cselekmények elkövetését ugy a nyomozat, mint a vizsgálat során visszavonta ; és a vezérigazgató előtt tett beismerését azzal igyekezett ledönteni, hogy a beismerését csak azért tette, mert azt gondolta, hogy azzal a vezérigazgatót a panasz visszavonására reábirni sikerülend. A végtárgyalás folyamán azonban a szolgáltatott bizonyitékok vádlottnak Lánczy Leo előtt tett beismerését a tett elkövetése tekintetében nagy részben igazolták. Wertheimer Adolf vallomásával és a pénztárnaplóból megállapittatott, hogy a jelzett két váltó értékeinek felvétele 1893. évi márczius 30-án délelőtt V2i2 óra tájban történt. Maga vádlott is beismerte, hogy ezen napon délelőtt i» óra tájban nagy fejfájására való hivatkozással az ő rendes és nehezebb munkáját felcserélte a telepitvényi váltók kezelésével megbízott Urbán Vilmos tevékenységével. Ebből a vádlott által kétségen kivül tervszerüleg eszközölt cseréből az következik, hogy a váltókat csak ő sikkasztotta és hogy ö végezte a megfelelő levelezést a Lánderbankkal. Kizárólag neki állott érdekében a «Detail Belegi-et eltüntetni és a tettesség nyomára vezető írásbeli feljegyzéseket megsemmisíteni. Más gyanuokok is vannak vádlott ellen, igy a cselekmény elkövetésének lehetőségei és módozatai iránt magának a tett elkövetését megelőzőleg a bank egyes osztályainál alkalmazottaktól tájékozást szerzett, kileste az alkalmat és előkészületet tett az elkövetésre, a tett elkövetése után nagy pénzösszeggel rendelkezett: kifizette a tisztviselő egyletnél 1327 frtnyi adósságát, Engel Zsigmondnak még 1891. évből eredő 400 és egynehány frtnyi követelését, szabójának pedig 102 frtnyi tartozását, sok ezer frtra rugó értékpapírok vételébe bocsátkozott. Ezen utóbbi gyanuokokra vonatkozólag vádlott azzal védekezett, hogy a tartozása törlesztésére szükségelt összegeket egy nő, kinek nevét megmondani vonakodott, adta neki kölcsön, kivel bizalmas, sőt állítása szerint, szerelmes viszonyt folytatott, ugyancsak ez ismeretlen nő adta kezéhez az értékpapírok és sorsiegyek vételéhez szükségelt pénzt; hogy azokat e nő részére vásárolja. Ezen védekezése azonban annál kevésbé volt elfogadható, mert vádlott, kinek viszonya a kérdéses nővel, saját előadása szerint, már régibb keletű, egyáltalán nem tudja megmagyarázni,