Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)

107 Tolnáról ismeretlen helyre elköltöztek, keresztvonásukat odatette, s neveiket mint néviró aláirta. Ezen bűnös cselekményének egyedüli mentségéül vádlott azt hozta fel, hogy ezen hamisításra őt B. József ügyvéd a fent jelzett perben felperesek képviselője birta rá azon okból, hogy a pernek gyorsabb lefolyását eszközöltesse, azzal biztatva vádlottat, hogy ebből senkire kár nem háramolhatik, mert a kereset tárgyát képező bekebelezett adósság már rég kifizetve, arról szabályszerű nyugta kiállítva van. Minthogy azonban a vizsgálat folyamán kiderült az, hogy B. József ügyvéd tolnai lakosnak a hamis kézbesítésről tudomása sem volt, s vádlott csak a saját mentségére találta ki az állítólagos rábiratást, tekintve, hogy B. Ádám, V. Jánosné, S. Antal, S. Antalné, V. János, R. György és R. Györgyné eskü alatt kihallgatott tanuk vallomása szerint vádlott már egyébkor is, több izben eszközölt hasonló hamis kézbesítéseket, ellenében a közokirathamisitásnak büntette megállapítandó volt. Minthogy azonban a jelen esetben a hamisításból senkire kár nem háramlott és nem is háramolhatott, minthogy vádlottat bűnös cselekményének elkövetésénél sem anyagi haszon, sem érdek nem vezérelte, hanem az csak hanyagságának kifolyása volt, őt a Btk. 400. §-ába ütköző közokirathamisitás bűntettében bűnösnek kimondani s őt a fent kiszabott büntetéssel sújtani kellett. Vádlott cselekménye egy ugyanazon akaratelhatározás eredménye lévén, mint folytatólagos, egyrendü bűncselekménynek volt tekintendő s e szerint elbírálandó. (1892 április 26. 1633. sz. a.) A pécsi kir. ítélő tábla: Az eisőbirósági ítéletet részben megváltoztatja, s H. Lajos vádlottat a közokirathamisitás büntette helyett a Btk. 471. §-ában körülirt hivatali visszaélés vétségében nyilvánítja bűnösnek, s ezért a hivatkozott, ugy a Btk. 484. §-a alapján egy hónapi fogházra, valamint eddig viselt községi kézbesítői állásának elvesztésére ítéli; egyebekben pedig az elsőbírósági ítéletet helybenhagyja. Indokok: A vádlott beismeri, hogy az A. János és neje Sz. Éva felperesnek, L. József és neje M. Erzsébet alperesek ellen a tolnai 359. sz. tjkvben C. 1., 2. a 930 frt erejéig bekebelezett zálogjogra C. 4. a. előjegyzett törlés bekebelezése iránt indított perében a 290., 2070. és 4096. szám alatt hozott végzéseknek