Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

54 kötelezi, hogy felperesnek 600 frt tőkét, s ennek 1891. évi július 1-tői járó 5% kamatát 15 nap alatt megfizessen. Indokok: Alperesnek a felmondás meg nem történtére alapított idöelöttiségi kifogása tárgytalan, mert ha a felmondás korábban meg nem történt volna, a perindítás is annak hatályával bir, a kereset kézbesítésétől számítva pedig a 45 nap felmondási idő az elsőbirósági ítélet meghozatala előtt rég eltelt. Az ügy érdemében, alperes az A. alatti betéti könyvecske valódiságának beismerése mellett azzal védekezik, hogy a betéti összeg a betevő néhai Nóvák Katalin, férjezett Vörös Ferenczné hagyatékának leltározásakor a zalaszent^róthi községi bírónak és körjegyzőnek 1. szám alatti átiratával a hagyaték javára letiltatott, s hogy a betéti összeget, miután annak kifizetését 1892. év folyamán Vörös István és Vörös Anna, majd 1891. évi augusztus hóban felperes követelte, 1891. évi augusztus 21-én birói letétbe helyezte, a hol az később a hagyatéki zárlatot rendelő 4469/91. számú végzés folytán zár alá vétetett. E körülmények alperest az A. a. betéti könyvecskén alapuló fizetési kötelezettség alól fel nem mentik. A betétkönyvecske Nóvák Katalin, férjezett Vörös Ferenczné nevére van ugyan kiállítva, de a betevő a személyes felvétel jogát fen nem tartotta; a könyvecskében foglalt alapszabály-kivonat szerint, mely pedig, mint ezen értékpapír lényeges alkatrésze, alperes kötelezettségére nézve irányadó, ki van kötve (p. 18.), hogy a könyvecske előmutatója személyazonosságának igazolása nélkül is jogszerű birtokosnak tekintetik s neki a töke kamatokkal kifizettetik; kivételnek a kötményezési eljárás megindításának, s a 63. és 64. §-ai által szabályozott jelenleg fen nem forgó és különben is csak 14 napig hatályos ideiglenes előjegyzésnek esetében lévén helye. E kikötésre való tekintettel az A. a. betéti könyvecske, habár névre van is kiállítva, a könyvecske birtokosának a takarékpénztárhoz való jogviszonyát illetőleg a bemutatóra szóló értékpapírokkal egyenlő tekintet alá esik. Ebből következik, hogy felperest már a könyvecske birtoka minden további bizonyíték nélkül tulajdonosként s a betéti öszszeg felvételére jogosítottnak igazolja; alperesnek ez ellen hozott kifogásai pedig annál kevésbé vehetők figyelembe, mert a k. t. 2Q9- és 300. §-ai értelmében a bemutatóra szóló papir akkor is