Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)
47 res K. gróf uradalmának adta el 3 ők, mint a nevezett uradalomnak alkalmazottjai, a tengerit a vasúti állomásról elszállítani kezdték. Mivel azonban annak nyomban történt megvizsgálása alkalmával azt tapasztalták, hogy azon tengeri nedves, gőzölgő s általában rosz minőségű, annak átvételét megtagadták s arról az alperest értesítették. Az alperesnek megbízottja S. L. a kifogásokat alaposaknak találván, az árunak az uradalom részére való átvételét nem kívánta, hanem a mint azt nemcsak a tanuk vallják, hanem maga a felperes is elismeri, a felperessel illetőleg annak kereskedelmi meghatalmazottjával alkudozásba bocsátkozott. Ugyanezen két tanú továbbá azt is vallja, hogy a felperes a kifogásolt árut nyomban szintén megvizsgálván, maga is meggyőződött annak rosz minőségéről s azért az alperes kifogásait elfogadván, ö maga rendelkezett ezen áruval, a mennyiben ö kereste meg az uradalmi tisztarttót, hogy azon tengerit az uradalom raktáraiban az ő költségére helyezze el, s hogy az egészen meg ne romoljon, időközönként lapátoltassa és szellőztesse. Ezen tanuk egybehangzó vallomása tehát kétségen kivül helyezi, hogy a felperes az alperesnek a kt. 346. és 347. §§. megfelelő kifogásait elfogadta s a kifogásolt áruval mint sajátjával tényleg rendelkezett. De bizonyítja ezt a felperesnek az alpereshez intézett 2V. a. csatolt levele is, melyben 1885. évi január 3. keltezve öt értesiti, hogy a kifogásolt tengeri másnemű intézkedése folytán január 5-én el nem árverezhető. Továbbá a 3 /. a. kereset mutatja, hogy a felperes azon kérdéses tengerit rosz minőségűnek találja, mert azt a szállító czég W. M. és fiának renndelkezésére bocsátotta s azt a bpesti tözsdebiróság előtt beperelte s avval a 7V. a. zerint ugyanazon bíróság előtt abban egyezett meg, hogy 200 frtnyi árleengedés mellett a kifogásolt árut átveszi. De eltekintve ezektől, az illavai kir. jbságnak 1943/85. sz. ítélete is igazolja, hogy azon kifogásolt tengerinek elhelyezéséről és megőrzéséről nem az alperes, hanem a felperes gondoskodott s a raktári dij s kezelési költségeknek megfizetésében is ő marasztaltatott el. Nyilvánvaló ezekből, hogy az alperes a megküldött árut át