Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

326 tehát azoknak tartalmi okokból érvényessége vagy érvénytelensége képezi. Erre vonatkozólag b. BánfTy Dániel vagyona felett, gyermekei köteles részének sérelme nélkül szabadon végrendelkezhetvén, kétségtelenül végrendelkezhetett akként is, hogy apjától és nagyapjától öröklött fi-ágat illető vagyonaiban fiai, ezeknek fiumaradékai a leányutódok kirekesztésével s esetleg testvérének fiumaradékai örökösödjenek s az öröklési rendnek ekként megállapítása hitbizományi helyettesítést képez. Az a körülmény, hogy a helyettesítés a fiumaradék kihalásáig, tehát meg nem határozható ízig rendeltetett ; a végrendeletek érvénytelenségét nem, hanem csakis a helyettesítésnek az ált. ptkv. 611. és 612. §§. értelmében korlátozását vonná maga után. Az örökhagyónak vagyona fölötti szabad rendelkezési jogából következik, hogy meghatározhatta azt is, mely vagyonait tekinti ősi fi-áginak és hogy melyekre kívánja a hitbizományi helyettesítést alkalmazni. A végrendeletek érvénytelenségét ennélfogva az sem vonja maga után, hogy az örökhagyó ősi fiági javait helytelenül jelölte meg, a mi különben bizonyítva sincs. Egyébiránt ha és a mennyiben felperesek az ősi fiági javak megjelölése s általában örökségük egyrészének hitbizományi helyettesítéssel korlátolása által köteles részüket sértve érzik, jogukban áll az örökséget visszautasítani és köteles részüknek tehermentes kiadását, esetleg kiegészítését követelni. Végre felpereseknek azt az állítását, hogy a végrendeletekkel családi hitbizomány felállítása czéloztatik, megczáfolja a végrendeletek tartalma ; de különben is annak, hogy a hitbizomány felállítására vonatkozó intézkedés nem foganatosítható, nem az a következménye, hogy a végrendelet érvénytelen és törvényes örökösödésnek van helye, hanem az, hogy a hitbizományban végrendeletileg kijelölt örökösök az ált. ptk. 611. és 612. §§. korlátai között hitbizományilag helyettesitetteknek tekintendők. Ugy alakilag, mint tartalmilag érvényes lévén ezek szerint b. Bánffy Dánielnek Kolozsvárott 1856. évi július ig-én és Budapesten 188 1. évi márczius hó 29-én alkotott magánvégrendeletei, ezeknek érvénytelenítésére és b. Bánffy Dániel után törvényes öröklésére irányzott keresetükkel felperesek egészen elutasitandók voltak.