Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

I 10 hanem csak szóbelileg, a cselekmény szándékosságára befolyással nem bírnak és legfölebb szabálytalan eljárás miatt saját felsőbb hatóságánál vonható kérdésre. (1893 április 19. 992/93. sz. a.) A pozsonyi kir. itélö tábla: A kir. járásbíróságnak Ítéletét megváltoztatja és a vádlottat rágalmazás vétségében bűnösnek kimondja és öt két heti fogházra és 100 frt pénzbüntetésre ítéli. Indokok: A vádlott beismeri, hogy midőn gyakorló orvosi segélyét egy bujakóros tanoncz igénybe vette, és hosszabb faggatás után a sértettnek hajadon és kiskorú leányával való viszonyát vallotta be a nevezett tanoncz a bajának okául, ö a rendőrhatósághoz ment, a hallottakat a hivatalban talált rendőrhadnagygyal közölte, és attól a sértett leányának orvosi megvizsgálását szorgalmazta, minek megtételére, úgymond, magát állásánál fogva kötelezettnek vélte. Ez a védelem teljesen tarthatatlan azonban azért, mert nincs törvény vagy törvényerejű szabály, mely a hatósági ellenőrzés tárgyát képező nyilvános és titkos kéjelgési ügy felügyeletének ürügye alatt az egészségügyi hatóságokat vagy azoknak közegeit, a tiszti orvosokat, arra feljogosíthatná, hogy a női szemérmet és becsűletet mélyen sértő ily vizsgálatokat puszta szóbeszéd alapján bárki ellen keresztülvezessenek ; már pedig a vádlott egy oly tanoncznak előadása alapján tette meg jelentését, kit saját beismerése szerint csak egyetlen egyszer látott, kit nem ismert és ez okból megnevezni sem birt, miből folyóan a tárgyaláson még azt sem tudta bizonyítani, hogy sértő állításai egy betegének előadásán alapulnának. Hogy pedig a vádlott állása és hivatása az ily eljárásnak büntetlenségét biztosithatná, e tekintetben nem hagyható figyelmen kivül: hogy vádlott az általa tényleg felismert bujakóros beteget még csak jegyzékbe sem vette, e betegre nézve a rendőrhatóságnak intézkedéseit annak daczára ki nem kérte, hogy a ragályozós súlyos bajt egy tanonczon, vagyis oly egyénen állapította meg, kinél a fertőző betegség tova hurczolásának veszélye és a rendszeres orvosi ápolás hiánya már a beteg állásánál fogva szükségszerűen feltételezendő volt, ellenben a közérdek és tiszti állásának kötelmei ellen elkövetett ily mulasztás mellett már hivatásából kifolyó jogaira támaszkodott akkor, midőn ugyanezen alkalommal egy más tisztes család gyermeke ellen vizsgálatot kivánt provokálni,