Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

6o A. alatti intő levél tanúsítása szerint felperes az alperes jogelődjét még az ítélet jogerőre emelkedését megelőzőleg figyelmeztette, hogy az egyenes adósoknak vannak ingatlan vagyonai ; sőt figyelmeztetve volt erről alperes maga is a végrehajtás megszüntetése iránti perben. Ekként alperes felperestől a fizetést nyilván roszhiszemüleg is követelte és hajtotta be ; és mert felperes a fizetést csak kényszerhelyzetben teljesítvén, nem tartozik a tőle jogtalanul behajtott összeg iránt harmadik személyek ellen perelni. (1892 decz. 2. 1822. sz. a.) A m. kir. Curia : Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Ha az egyenes adós a lejárt követelést a hitelezőnek meg nem fizeti, a kezesnek jogában áll, vagy az egyenes adóstól, esetleg per utján is, biztosítást szerezni, vagy a hitelezőtől követelni, hogy a mennyiben őt a kezesség alól fel nem mentené, a követelés megfizetését jogának átengedése mellett tőle elfogadja. Felperes mint kezes ily joggal nem élt és midőn alperes, mint hitelező Udvardy Vilmos örököse, a marasztaló Ítélet alapján ellene végrehajtást elrendelő végzés ellen jogorvoslattal nem élt, habár a végrehajtatóval még a harmad bírósági Ítélet hozatala előtt bírói megintés utján közölte, hogy az egyenes adósok végrehajtási alapul szolgálható ingatlan vagyonnal bírnak s igy a marasztaló ítéletben felvett az a feltétel, hogy felperes mint kezes csak annyiban tartozik fizetni, a mennyiben a hitelező az egyenes adósoktól kielégítést uem nyerne, be nem állott : ily körülmények közt nemcsak alperes, illetve jogelőde követtek el mulasztást az által, hogy az adósok ellen 1873—1885. évig végrehajtást nem kértek s hogy felperes ellen a végrehajtást szorgalmazták a nélkül, hogy előbb az egyenes adósok ingatlanaira végrehajtást vezettek volna ; és igy kizárólag alperes terhére nem róható, hogy felperes a végrehajtási eljárás súlya alatt alperes követelését teljes összegben kifizetni kénytelen volt. De eltekintve attól, hogy felperesnek módjában állott volna a megkárosítást jogszerű uton magától elhárítani, felperes kártérítési keresetével elutasítandó volt, mert a hitelező a kezesnek csak annyiban felelős, a mennyiben az adósság behajtása körül késedelmesség által a kezesnek megtérítési viszkeresetében kárt