Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

57 vetélés behajtása körül Udvardy Vilmos oly mulasztást követett el, mely miatt felperes, ha és a mennyiben kimutatni képes, hogy ez által kárt szenvedett, kártérítést jogosítva van követelni. Felperes az R., S. és T alatti tlkvi kivonatokkal bizonyította, hogy az egyenes adósoknak abban az időben, a mikor az alperes jogelődje által lefolytatott perben hozott Ítélet már végrehajthatóvá is vált, tehermentes ingatlanaik is voltak, tehát, hogy alperes jogelőde abban az időben az egyenes adósoknál követelésének kielégítésére szolgáló fedezetet találhatott volna. Minthogy azonban követelésének behajtását akkor nem szorgalmazta, hanem később már alperes azon az alapon, hogy az egyenes adósoktól a követelés be nem hajtható, a végrehajtást felperes ellen vezette és ily módon felperest kényszeritette, hogy a követelést felperes fizesse ki, a felperestől ekként behajtott az az összeg, mely az egyenes adósok vagyonából behajtható lett volna, ha alperes jogelődje a végrehajtást az egyenes adósok ellen idejében ezeknek ingatlan vagyonára vezeti, kétségtelenül felperesnek oly kárát képezi, melynek megtérítését ő az alperestől, ki a követelést felperestől behajtotta, követelni jogosítva van, de jogosítva van követelni kártéritéskép az általa kifizetett azt az összeget is, melylyel az alperes jogelődének követelése csak azért szaporodott, mert a követelés behajtásában késedelmes, tehát mulasztó volt, vagyis követelheti az általa a követelés behajthatósága utáni időről felszaporodni engedett kamatokat is. A kérdés tehát a felhozottak mellett az, hogy alperesnek, illetve jogelődének követelése abban az időben, a midőn az egyenes adósoktól ezeknek ingatlan vagyonából behajthatta volna, mennyit tett ki és az egyenes adósok vagyonából azt egészen behajthatta volna-e; mert az egyenes adósoktól be nem hajthatott összeg felperesnek kárát nem képezheti, mivel azt a marasztaló ítélet szerint alperes, illetve jogelőde felperestől követelni jogosítva volt bármikor is. A jogerős Ítélet szerint alperes jogelődének követelése, minthogy a részére megítélt főesküt le nem tette, kitett 528 frt 90 krt, az ezen összeg után 1866 decz. 13-tól számítandó 6°/0 kamattal, melyre az alperes beismerése szerint, illetve az E., K. és P. a. csatolmányok szerint 1873 ápr. i-én 332 frt 50 kr., 1887 jun. 2-án 197 frt 40 kr. és végül 1887 nov. 23-án 700 frt lett felperes által